Odakint mínusz tíz van; igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy egyetlen civil szervezet képviselői – gondolnám: tömegek – nincsenek kint az utcán. Hogy is lennének, még a megrögzött utcai hajléktalanok is fedélt keresnek a fejük fölé, hát hogyan képzelhetnénk el, hogy bárki az utcán demonstráljon.
És, ha melegebb lenne? Ha plusz tíz? Akkor vajon most az utcára vonulnának a civilek és velük szimpatizálók? Vagy mindazok, akik szerint amit Németh Szilárd megengedett magának, az már elfogadhatatlan? Mintegy varázsszóra tízezrek vonulnának ki tüntetni és addig abba se hagynák, amíg Németh Szilárd, vagy aki a szájába adta azokat a szavakat, bocsánatot nem kér? Ne áltassuk magunkat: nem lenne ilyen megmozdulás. Pedig a Fidesz politikusa tulajdonképpen az összes olyan embert megsértette, aki egy-egy ügyet fontosnak tartva, társaságot alkot és, meglehet, a kormányt bírálva olykor, de többet, jobbat, még csak nem is feltétlenül mást akar. Ez a magát politikai szereplőnek tartó valaki megsértett másokat is, de elsősorban a demokratikus gondolkodás létjogosultságát kérdőjelezte meg. Ordenáré módon.
Annak idején épp a Fidesz csinált ügyet abból, amikor Gyurcsány Ferenc – teljesen más összefüggésben – arról beszélt, hogy el lehet menni ebből az országból. Most Németh Szilárd nem kevesebbet jelentett ki, mint hogy ki kell takarítani innen az álcivil szervezeteket. Hogy kik ők? Természetesen azok, akiket Németh Szilárd – és még kik (?) – azoknak nyilvánítanak. Akik nem a kormány tenyeréből esznek, akik nem a kormány lózungjait mantrázzák, akik – horribile dictu – elégedetlenek azzal, ami ma Magyarországon történik. Őket Németh Szilárd mind ki-, vagy eltakarítaná. Szerinte most, Donald Trump győzelmével erre meg is nyílt a lehetőség; az új amerikai elnök végképp utat nyitott a bunkóságnak.
De ha csak a bunkóságnak nyitott utat, azzal még valahogy ellennénk. Minden időszaknak megvan a maga Németh Szilárdja – bár lássuk be: a mai toronymagasan veri a mezőnyt -, akire egy idő után a politikai folklór részeként tekint a közvélemény. Ez a Németh Szilárd azonban más. Attól más, hogy a száj ugyan az övé, a hang az övé, de a gondolat?
Ez az, ami ijesztő, ez az, ami félelmetes. Mínusz tízben sem szabadna lefagynunk.