A prefektus egy televíziós interjúban azt írta, mindenkinek joga van levelet írni a pápának, kivált a bíborosoknak, de „roppant meglepő volt számomra, hogy a dokumentum kikerült a nyilvánosság elé, amivel kényszerhelyzetbe hozták a pápát, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon. Ez nem tetszik nekem” – hangoztatta a főpap a TGCOM24 televízióban. Müller bíboros nemet mondott arra a felvetésre is, hogy az egyházfő „testvéri változásokat” vigyen véghez a pápaválasztó testületben, a Bíborosi Kollégiumban. Szerinte erre nincs lehetőség, mert a hitet nem fenyegeti veszély.
A levelet még szeptemberben küldte a pápának Raymond Leo Burke amerikai bíboros, az Apostoli Szignatúra egykori prefektusa (ez a legfelsőbb bíróságnak felel meg), a német Walter Brandmüller, Joachim Meisner és az olasz Carlo Caffara. Miután a pápa két hónapig nem adott választ, a sajtónak kiszivárogtatták a levelet, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy kényszerhelyzetbe hozzák az egyházfőt. A pápa az Amoris laetitia című munkájában írta azt, hogy bizonyos esetben megáldoztathatóak az újraházasodottak, ezt azonban az aláírók az egyházi tanítástól való eltávolodásnak tekintik, vagyis konzervatív támadás indult a pápa ellen.
Olyannyira, hogy novemberben Leo Burke úgy nyilatkozott, ha a pápa nem válaszol, a bíborosoknak lehetősége van korrigálni a pápát és a „súlyos tévedéseket". Szerinte Ferenc pápa egyházában nagy a zűrzavar és megosztottság. Bure a családszinóduson is mindent elkövetett azért, hogy megakadályozza az egyházfő reformjait. (Az amerikai főpap még a konzervatívok körében is szélsőségesnek számít.)
Az egyháztörténetben egyetlen példát találunk arra, hogy bíborosok figyelmeztessék a pápát. XXII. Jánost (1316-1334) amiatt feddték meg a főpapok, mert szentbeszédeiben megkérdőjelezte az egyházi tanítást. Pápaságának végén azonban visszavonta tanait.
