A kormány 2017-ben kiemelt célnak tekinti a népegészségügyi programok tervezését és megvalósítását – ezt üzente az egészségügyi államtitkárság január 1-jén kiadott közleményében. Az évszám tetszés szerint átírható az utóbbi évtized – sokak szerint akár az utóbbi negyedszázad - bármelyik évére. Legalább ilyen régi a felismerés, hogy nagy bajban van a magyar egészségügyi ellátórendszer és ennek következtében mindazok, akiknek szükségük lenne egy jobban működő, korszerűbb, szabályozottabb és így áttekinthetőbb alap-, szak-, és kórházi ellátó hálózatra. Mégsem született a rendszer egészét átgondoló és újraszabályozó terv, márpedig amíg nincs ilyen, addig nem javulnak a statisztikai adataink sem.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Nők és férfiak 2015 címet viselő kis kötete összehasonlító adatokat közöl a két nem életkilátásairól, a vezető halálokokról, egészségi állapotról, valamint oktatási, szociális, foglalkoztatási és jövedelmi viszonyairól. A romló tendenciák azt üzenik, bármilyen megdöbbentőek az adatok, a kormány nem foglalkozik velük.
Eredménytelen népegészségügy
Pedig nem először szembesül a humántárca sem a riasztó számokkal. Tavaly szeptember végén épp a minisztérium egyik háttérintézménye, az azóta megszüntetett Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) hozta nyilvánosságra Egészségjelentés 2015 című tanulmányát, amelyben bevallottan a „hazai egészségveszteségek csökkentéséhez” akartak információkat nyújtani. A kötet szerkesztői beismerték, hogy a beavatkozások pozitív hatásai még nem látszanak, halálozási mutatóink sokkal rosszabbak, mint az Európai Unió más országaiban, „sőt sok esetben nőtt a lemaradásunk”.
Megállapították, hogy a nőknél 5, a férfiaknál 7 évvel rövidebb élettartamra számíthatunk, mint az EU-t megalapító országok lakói, hogy az összes hazai halálozás felét a keringési rendszer megbetegedései, negyedét pedig a rosszindulatú daganatok okozzák, hogy a magyar felnőttek több mint fele súlytöbblettel él, csak minden 6. felnőtt mozog rendszeresen, minden 3. viszont dohányzik és minden 20. túl sokat iszik. Az adatok csak az alkoholfogyasztást nézve javultak, az utóbbi évek valamennyi dohányzásellenes intézkedése ellenére a naponta cigarettázó fiatalok aránya még emelkedett is az utóbbi 5 évben. A tanulmány szerzői megállapították, hogy előrelépés csak több szakma összehangolt beavatkoztatásaitól várható, amihez pedig egy itthon még újszerű, rendszerszintű szemlélet elterjesztésére van szükség.
Kritikus adatok
A KSH Nők és férfiak 2015 című kiadványa tovább részletezi a sokkoló adatokat, amelyeknek azonban a férfiak mérsékelten mégis örülhetnek, hiszen például a születéskor várható élettartamban kimutatható különbség 2000 óta pontosan 2 évvel csökkent a magyar férfiak és nők között. Az ezredfordulón a magyar lányok arra számíthattak, hogy 75,6 évig élnek majd, a fiúk viszont csak 67,1 évig. 2015-re a lányok kilátásai 78,6 évre emelkedtek, a fiúk várható élettartama azonban ennél látványosabban emelkedett, ők tavaly 72,1 évre javultak, a különbség tehát 8 és fél évről 6 és félre csökkent. Mondani sem kell, hogy a közép-magyarországi férfiak vezetik a listát, a nőknél viszont a nyugat-dunántúli településeken élőknek voltak – és maradtak a legjobbak az esélyei.
Szakértők szerint, ha valaki egészségben éri meg a 60. életévét, akkor nagyon jók a kilátásai a hosszú életre, s a férfiak itt is nagyobbat tudtak előre lépni, mint a magyar nők. 2000-ben a 60 éves asszonyok még 20 évre számíthattak, 2015-ben pedig már 21,7 évre. A férfiak 15,3 éve eközben 17,3 évre emelkedett.
A Nők és férfiak 2015 adatai csak korlátozottan hozzáférhetőek, nem kerültek fel a statisztikai hivatal honlapjára. Erre semmi más magyarázat nincs, csak az, hogy a leggyakoribb betegségek száma olyan drasztikusan emelkedett az utóbbi évtizedben, ami önmagában a legsúlyosabb kritikája az egészségügyi ellátórendszernek.
A számok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a nők állapota sokkal erőteljesebben romlott, mint a férfiaké, bár a gyomorfekély kivételével mindkét nem minden alapvető betegségben nagyobb arányban szenved, mint egy évtizede. A magas vérnyomás, a szívbetegségek és a cukorbaj elterjedtsége több mint másfélszeresére emelkedett az asszonyok közt, ennél is rosszabb a helyzet, ha a csontritkulást vagy az asztmát vizsgáljuk. Nőtt, de csak a nők növekedési ütemének felével a férfiak szív- és vérnyomásbetegségeinek száma, ugyanakkor a rosszindulatú daganatok terjedése őket jobban érinti, mint az asszonyokat.
Mindezek mellett sincs lényeges elmozdulás a vezető halálokokat vizsgálva. 2010 óta minimálisan csökkent azoknak a nőknek az aránya, akik a keringési rendszer betegségei miatt haltak meg, a férfiak fél százalékos csökkenése pedig szinte észrevehetetlen. Mindkét nemnél minimális mértékben emelkedett a légző- és emésztőrendszer betegségeiben elhunytak aránya, miközben csökkent a külső okok, főként a baleset miatt bekövetkezett halálozás. Külön adatsort jelentetett meg a KSH a rosszindulatú daganatban meghaltak számáról. Valamivel nőtt a nők és csökkent a férfiak száma közöttük, a szájüregi és garatrákot, valamint a gyomordaganatokat a férfiak körében sikerült kicsit visszaszorítani, de a vastagbél daganatai épp közöttük okozták több ember halálát 2015-ben, mint tíz évvel korábban.
A KSH adataiból kiolvasható az is, hogy összességében jelentősen csökkent az öngyilkosságok száma, ezen belül azonban maradt a nemek közötti arány, vagyis sokkal kevesebb nő dobja el az életet, mint ahány férfi. 2010-ben 806 lány és asszony döntött úgy, hogy végez magával, 2015-ben 479, míg 2010-ben még 2463 férfi lett öngyilkos, 2014-ben azonban már csak „csak” 1480. Ugyanakkor a százezer lakosra jutó öngyilkosságok számában még most is az európai rangsor elején szerepelünk.
Szakértők lépnének
A nemzetközi összehasonlításban különösen rossz adatokat még hosszan lehetne sorolni, s ezeket természetesen a kormány egészségpolitikusai is pontosan ismerik. Már csak az a kérdés, miért nem képesek a politikusok egy program kidolgozására, amely alkalmas lenne az ellátórendszer megújítására, a romló folyamatok megfordítására. Toma Lajos, a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének elnöke a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) Akadémia egyik rendezvényén úgy fogalmazott, addig nincs lépéskényszerben egyetlen kormányzat sem, amíg az érintettek érdekei ennyire különbözőek, mint most, amíg az egészségügyben dolgozók és a betegek is abban érdekeltek, hogy minden egészségügyi szolgáltatást megkapjanak a munkahelyük, lakóhelyük közelében, végül pedig amíg a csökkenő állami pénzeket a betegek magánfinanszírozásban, vagy hálapénzként hajlandóak pótolni.
Olyan alapvető kérdésekkel nem foglalkozik érdemben a kormány, mint az egyre magasabb életkort megélő idős emberek egészségügyi ellátásának és gondozásának megszervezése. Elképzelésfoszlányok vannak, de megfizethető és átfogó program nincs a kérdés rendezésére. Még rosszabb a helyzet, ha azt nézzük, mi segítheti az egészséges embereket állapotuk megőrzésében. A vastagbélszűrések 20 évig kipróbálási stádiumban voltak, egyszerűbb formájuk az idén talán elindul, de nem ez lenne az áttörést hozó megoldás.
Több pénz kell, a kormány válasza azonban folyamatosan az, hogy soha ennyi forrás nem jutott az ágazatnak, mint mostanában. Béremeléstől a vidéki kórházak uniós pénzeken történt megújításán át a tervbe vett fővárosi fejlesztésekig röpködnek a tíz- és százmilliárdok. Közben azonban soha senki nem mondta ki, milyen hosszú távú tervekre alapozva, milyen reformcsomag keretében kerülnek bele a rendszerbe ezek a pénzek.
Először meg kellene fogalmazni, vajon a rossz egészségi állapotban lévő lakosságnak milyen ellátásokra lenne szüksége, ezt milyen szerkezetben és szakmai feltételek mentén lehet a leghatékonyabban megvalósítani, kiket, hogy lehet az átalakításra szoruló alapellátásba terelni. Ezeket a kérdéseket feszegette a Magyar Idők tegnapi számában Kosztolányi György, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) orvosi tudományok osztályának elnöke és Bodrogi József egészségügyi közgazdász is. Mindketten kitértek rá, hogyan lehet elérni a politikai konszenzust ezekben a kérdésekben, hiszen ma nemcsak az ellenzék és a Fidesz-KDNP között nincs egyetértés az ágazat sikereiről és kudarcairól, hanem a kormánypártokon belül is ellentét feszül a gyors megoldást sürgetők és a helyi politikai viták vállalásától megrettent, választási győzelemre játszó pártkatonák között. Bodrogi József azt is megkérdőjelezte, volt-e bátorság valakiben az utóbbi években, hogy megkísérelje a politikai egyetértés kialakítását. Márpedig szerinte ez az első lépcső az egészségügy reformja felé, ezt követi a szakmai megegyezés, végül pedig a lakossággal is meg kell értetni, hogy mi miért történik.
Szerkezetváltás
Talán nincs is olyan meghatározó szereplője az ágazatnak, aki ne mondott volna véleményt a szerkezetváltás fontosságáról és irányairól. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke például egy tanulmányában úgy fogalmazott, az idősek és ezzel együtt a krónikus betegek számának növekedése, az egészségügyi technológiák gyors fejlődése, a fogyasztói öntudat és fogyasztói igények növekedése, mellette pedig a kényelmes és egyre inkább az otthoni vagy lakóhely-közeli szolgáltatások igényének bővülése, s az egészet átható súlyos szakemberhiány, az utánpótlás nehézségei sürgetik a változtatást.
Weltner János sebész az ellátórendszer kívánatos szerkezetéről korábban úgy fogalmazott, hogy az alapellátástól a legmagasabb szintig kell átgondolni és megszervezni a szakmai feladatokat, a kapacitásokat minden szinten a betegek számához kell igazítani, és minden ellátóhelyre ki kell dolgozni a minőségi elvárások rendszerét.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a szakmai és technikai minimumfeltételek meghatározását sürgette 2016-ban több előadásában is. A béremelésekkel kapcsolatban például kifejtette, hogy miközben ezt fizeti az állam, az épületek, műtők, diagnosztikai berendezések uniós fejlesztéseinek fenntartását már nem, ami hosszabb távon tovább rontja az ellátás színvonalát. Összefoglalója szerint 2010 óta modellváltás tanúi vagyunk, amiben csökken az ágazat súlya a kormányon belül, az alapellátás és a járóbeteg szakellátás nem került állami kézbe, de a kórházak igen, egyértelmű a célzás, hogy egyre nagyobb lett a káosz az egészségügyben, amit a háttérintézmények mostani felszámolása tovább fokoz.
Az utóbbi bő másfél év a kormányzati tétlenkedés elleni civil tiltakozásokkal jellemezhető, s miközben az utcai és internetes csoportok ősz óta csendesebbek lettek, szakmai terveket formáló szervezeteik egyre konkrétabb javaslatokat tesznek le az asztalra. Legutóbb Kincses Gyula fogalmazta meg javaslatait az Alternatíva Körhöz csatlakozva. A korábbi egészségügyi államtitkár 12 pontban rögzítette az átalakulás alapelveit, a legfontosabbnak nevezve a szakmai egyeztetés gyors megindítását. Az ágazatban sokan gondolkodnak hasonlóan a következő hónapok fontos lépéseiről, de abban is szinte teljes az egyetértés, hogy az egyeztetések megszervezésére az egészségügyi kormányzat nem alkalmas.
