Tíz év után, december 31-én búcsúzott ENSZ-főtitkári tisztségétől Ban Ki Mun, dél-koreai politikus. Egyik utolsó beszédében ő maga mondta a szervezetről Izrael kapcsán, hogy az olyan mértékű részrehajlást tanúsít, ami már hatékonyságát veszélyezteti. Utóda, António Guterres még főtitkári pályázatában azt emelte ki, hogy az ENSZ nem fektet elég hangsúlyt a megelőzésre, csak a válságkezelésre összpontosít. Csakhogy, tehetjük hozzá, azt is hatástalanul.
Az utóbbi idők nagy konfliktusaiban rendre tehetetlennek bizonyult a világszervezet, most pedig a szíriai rendezésből is kimaradhat.
A világszervezet legégetőbb kihívása pillanatnyilag kétségtelenül a szíriai háború és a térségbeli terrorizmus elleni harc. 2011 óta, mióta a konfliktus véres háborúba csapott át, az ENSZ már több, pontosabban két különmegbízottat is kinevezett, akik feladata az lenne, hogy közvetítsenek a felek között. Több helyszíni ellenőrző és munkacsoportot hoztak létre, ezek azonban mindeddig nem tudtak eredményt felmutatni. A béketárgyalási kísérletek, amelyeknek még nem is kezdeményezője, inkább csak paravánja lett volna a világszervezet, rendre kudarcba fulladtak. Aleppóban sem sikerült sem tűzszünetet elérni, sem a humanitárius helyzetet orvosolni, a megoldás ott is a szervezeten kívülről, orosz-török részről jött.
Most pedig olyan helyzet állt elő, hogy az ENSZ teljességgel kimaradhat egy esetleges fegyvernyugvás tető alá hozásából, ami nem sok jót ígér amúgy is megtépázott hírnevének. Az újkeletű orosz-török dacszövetség, a nemzetközi bírálatok kereszttüzébe került Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török államfő, az Egyesült Államok és az ENSZ megkerülésével, de Irán bevonásával próbálják a kazah fővárosban, Asztanában tárgyalóasztalhoz ültetni az Aszad-rezsim és a „mérsékelt” lázadók képviselőit. Ha netalán a világszervezetet mellőző putyini-erdogani partizánakció jelentené a fegyvernyugvást Szíriában, az igencsak kényelmetlen helyzetbe hozná az ENSZ-t.
Főképp annak tükrében, hogy a másik nagy, reflektorfénybe került kelet-ukrajnai konfliktusban is a világszervezet nélkül, úgyszintén „partizánakció” nyomán sikerült tűzszüneti megállapodást kötni. Ez esetben Angela Merkel német kancellárnak és Francois Hollande francia elnöknek (illetve a mögöttük álló diplomáciának) sikerült tárgyalóasztal mellé kényszeríteni Putyint és Porosenkót, s tető alá hozni az időnként meg-megsértett fegyverszüneti megállapodást. Ukrajnában is nagyon távolinak tűnik a politikai rendezés, tapodtat sem lépett elő egyik oldal sem, de legalább a vérontásnak vége szakadt.
Az Euronews tudósítása szerint az első stábértekezleten Guterres úgy fogalmazott: „Itt az ideje, hogy értékeljük a sokrétűséget. A nemzetközi problémákra nemzetközi megoldások kellenek, amelyekhez elengedhetetlen az ENSZ többoldalúsága”.
Tény, hogy sem a terrorveszély, sem a globális felmelegedés, sem a kiberbiztonság problémái nem orvosolhatók országonként, de még az épp folyamatban lévő közel-keleti, észak-afrikai fegyveres konfliktusok sem. Ám mindeddig nem sikerült az ENSZ-nek semmiféle előrelépést felmutatnia egyik területen sem. A világszervezet égisze alatt zajló líbiai fegyveres beavatkozás első látásra ugyan eredményes volt, hiszen hozzájárult a forradalmi vezető, Moamer el-Kadhafi diktatúrájának elsöpréséhez, ám azt, ami utána következett, talán még a diktatúránál is rosszabb – totális káoszba süllyedt, működésképtelenné vált az ország.
Az ENSZ hatástalanságát bizonyos tekintetben nehézkes döntéshozatali mechanizmusa okozza, de az is, hogy ugyanazok a regionális, felekezeti, etnikai stb. problémák képződnek le benne, mint a konfliktusok helyszínén. Ezt legbeszédesebben talán az izraeli-palesztin kérdés igazolja. Legutóbb, a nagy vihart kavart ENSZ Biztonsági Tanács (BT) döntése kapcsán kibontakozott nyilatkozatözönben (amerikai tartózkodás mellett a BT elítélő határozatot fogadott el az izraeli telepespolitikáról) épp a leköszönő főtitkár, Ban Ki Mun, aki amellett, hogy határozottan elítéli a megbékélés egyik akadályának tekintett izraeli telepes-politikát, elismerte: a világszervezetben aránytalanul nagy az ellenséges részrehajlás Izraellel szemben és az ENSZ aránytalan mennyiségben foglalkozik Izraelt kritizáló határozatokkal, jelentésekkel és konferenciákkal.
„Ahelyett, hogy segítették volna a palesztinok ügyét, inkább aláásták az ENSZ képességét arra, hogy hatékonyan tudja betölteni a szerepét” – közölte. A pontos számokat Danny Danon izraeli ENSZ-nagykövet ismertette: az utóbbi tíz évben az ENSZ 223 Izraelt elítélő határozatot hozott, míg a szíriai háború hat évében az Aszad-rezsimet mindössze 8 alkalommal ítélte el határozatban.
Hogy mit tud ezzel a mindegyre felszínre kerülő elfogultsággal kezdeni Guterres, az a jövő kérdése. Az viszont biztos, hogy amíg az ENSZ-t is az arab-zsidó, muszlim-zsidó, síita-szunnita, amerikai-orosz ellentétek uralják, addig ugyanolyan megoldásképtelen marad a szervezet, mint amilyenné az utóbbi évtizedekben vált.
