Szilárd meggyőződésem, hogy Julius Caesar tévedett! Azt sugallta ugyanis, hogy a történelem ismétlődik. (Historia iteratur.) Ha a történelemnél hibádzik is ez az állítás, a gazdaságtörténetnél ezzel szemben egészen másképp áll a helyzet. A közgazdaságtan is éppen annak köszönheti létét, hogy a rendre vissza-visszatérő ciklusokból, vagyis az ismétlődésekből von le tudományos következtetéseket. Az a kormányzat, amely nem hisz ebben, tétlenül szemléli a külhoni piacokon történteket, azt előbb-utóbb elsodorják az események, esetleg a törvényszerűen bekövetkező válság.
Mivel a gazdasági ciklusok függetlenek a társadalmi berendezkedésektől, még ha ezt bizonyos korokban tagadják is, ide kívánkozik egy, a Rákosi-korszak hajnalán született beszámoló: ,,az intézkedések arról tanúskodtak, hogy az ipari fejlődés következtében a munkanélküliséget lassan a munkaerőgondok váltják fel." Így hát korlátozni igyekeztek a külföldi munkavállalást, amely nem volt más, minthogy - ameddig tehették - a világháborút követő időszakban az emberek egy része Romániába, Csehszlovákiába, sőt Jugoszláviába járt át dolgozni. Pótolni nem tudták őket, viszont a határokat szorosabbra zárták, és kidolgoztak egy ötéves munkaerő-gazdálkodási tervet.
Hetven esztendő telt el azóta. A határok lényegében nyitottá váltak, s az MGYOSZ így kiáltott fel:"Lasszóval kell fogni a szakképzett munkaerőt!" Ma Magyarországon nincs olyan régió és nincs olyan ágazat vagy szakma, ahol ne lenne munkaerőhiány. Idén 40 ezer új munkaerőre volna szükség, a gyáriparosok szerint a környező országokból, főleg az európai kultúrkörből, a tőlünk Keletre és Délre fekvő államokból érkezhetnének hozzánk munkavállalók. A jajkiáltás a kormányzatnál süket fülekre talált. Az illetékes főtisztviselő bizakodó: megoldjuk ezt saját erőből is! Ne feledjük, ez az erőlködés véges, miként a külföldiek kínálata is.
