A publikálási verseny miatt, amely befolyásolja a kutatási támogatásokat, egyre több kutató csal és egy kicsit módosítja az eredményeit, hogy ne legyenek azok annyira negatívak.
A tudományos kísérletek során tesztelt molekulák kudarcainak több mint felét nem publikálják - ez jelentős információveszteséget okoz. Stuart Firestein, a New York-i Columbia egyetem biológiai tanszékének vezetője 2012-ben e problémáról írt könyvében felvetette a kérdést: mi viszi előre a tudományt? Megállapította, hogy „a kudarc, mert lehetővé teszi a tudatlanság mélységének megállapítását. Egyedül a kutatók értékelik a kudarcokat. Az iskolában nem oktatják, ami az emberekben torz képet alakít ki a tudományról. Sokszor több tanulságot lehet levonni egy kudarcból, mint egy sikerből. A nagy felfedezések a kudarcokból erednek”.
A Harvard egyetem 640, 3. klinikai fázisú (már emberekkel folytatott), 1998 és 2008 között végzett gyógyszertesztelését vizsgálták és megállapították, hogy azok 54 százaléka soha nem került forgalomba, ennek 57 százaléka hatástalansága, 16 százalék a mellékhatásai, 22 százaléka pedig kereskedelmi okok miatt. Azoknak a kudarcoknak azonban csupán a 40 százaléka került be a szaklapokba. A 3. fázisú kísérletek sok résztvevőt, kutatót és szponzort igényelnek. A New Jersey-i Rowan egyetem tudósai 585, 2009 előtt végzett kísérletről állapították meg, hogy 171-ről semmilyen publikáció nem született. Ez a gyakorlatban 299 763 páciens részvételének teljes lenullázását jelentette.
Az 1964-es Helsinki Nyilatkozat - amelyet az Orvosi Világszövetség rendszeresen felülvizsgál - előírja az emberekkel végzett kísérletek publikálását, bármi legyen is az eredményük. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy 2014 áprilisi nyilatkozatában pedig azt kéri, hogy az eredményeket az adatok összegyűjtését követő két éven belül tegyék közzé a szaklapokban.
Az etikán kívül a pénz is ,,igényli" a kísérletekről való beszámolókat, beleérve azokat is, amelyeket laboratóriumokban vagy állatokon végeznek. A biológiában egy évi kutatómunka átlag 60 ezer euróba kerül – hívta fel a figyelmet két fiatal francia biológus, Rémi Thomasson és Antoine Muchir, akik a pazarlás megszüntetése érdekében létrehozták a Negative Results című folyóiratot, amely kizárólag a negatív eredményű biológiai kutatásokkal foglalkozik. „Amikor egy feltételezést dolgozunk ki, már létező adatokból indulunk ki. De mivel hiányzik az adatok jó része, lehet, hogy olyanokat tesztelünk, amilyeneket mások már megvizsgáltak és rossznak tartottak. Ez olyan, mint ahogyan az úti térképen jelzik a zsákutcát, ezért a sofőröknek nem kell behajtaniuk, hogy észrevegyék” – szemléltette a helyzetet Thomasson doktor. „A klinikai kísérletek nagyon sok adatot adnak, amelyeket kidobnak, ha nem tartoznak szorosan a tesztelt gyógyszerhez. Ez is pazarlás” – támasztotta alá kollégája véleményét Firestein professzor.
Egy gyógyszer, amely hatástalan egy betegségre, vagy veszélyes egy adott betegre, felhasználható lehet más betegségre – olvasható a Jama Internal Medicine-ben. Példa erre a thalidomid, amelyet az 50-es években a várandós nők szedtek hányinger ellen. Ez volt az a hírhedt, Contergan néven ismert gyógyszer, amely elsősorban az NSZK-ban okozott súlyos születési rendellenességeket, főleg végtaghiányt. A gyógyszert emiatt kivonták a forgalomból, az áldozatok évtizedeken át pereskedtek a gyártó céggel (lásd keretes írásunk). Később viszont kiderült, hogy ez a gyógyszer hatásos a lepra, valamint a myeloma multiplex nevű daganatos betegség ellen.
Muchir doktor a Le Figarónak elmondta, hogy szakmai körökben olyan történet is kering, mely szerint egy magánlaboratórium olyan gyógyszert forgalmaz, amelyről tudja, hogy hatástalan, de a negatív eredményt elhallgatja. Arról is beszélnek, hogyha a BIA 10-2474 molekulával állatokon végzett kísérleteknek az eredményeit közzétették volna, talán nem kellett volna meghalnia annak a fiatal önkéntesnek, aki az idén januárban kísérleti alanynak jelentkezett egy rennes-i klinikán.
Szerencsére a negatív kísérletek publikálásáért alakult mozgalom szélesedik. Az AllTrials, amelyet Ben Goldacre brit kutató indított több tudományos szervezettel és lappal, felhívást intézett a régi és a jelenlegi klinikai kísérletek regisztrálása és publikálása érdekében. Petíciójukat már 90 ezren aláírták. Az Egyesült Államokban 2007 óta köznyilvántartásba veszik az összes engedélyezett kísérletet és szövetségi törvény teszi kötelezővé az államok területén végrehajtott tesztek eredményeiről szóló jelentést. Az Európai Gyógyszerügynökség októberben publikálta azokat az eredményeket, amelyeket a laboratóriumok közöltek a forgalmazási engedélyt kérő folyamodványaikban.
A helyzet azonban még sok kívánni valót hagy maga után. Az AllTrials megvizsgálta, hogy az amerikai laboratóriumok hogyan tartják be a szövetségi törvényt és döbbenten fedezték fel, hogy csak 55 százalékuk tett eleget kötelezettségének.
A nagy tudományos lapok azonban kezdik felismeri a negatív eredmények jelentőségét, annál is inkább, mert tudatosul bennük, hogy „a publikálási verseny miatt, amely befolyásolja a kutatási támogatásokat, egyre több kutató csal és egy kicsit módosítja az eredményeit, hogy ne legyenek azok annyira negatívak” – mondja Rémi Thomasson doktor.
