Sokféle példát mutatott már a történelem, miként is fogtak össze esküdt ellenségek annak érdekében, hogy a közös ellenfelet legyőzzék. Ilyenkor, mondják jópáran, kell a tűz és kell a víz is; nem egymás ellen, hanem egymás mellett. Leginkább második világháborús példákat szoktak emlegetni, a Hitler-Sztálin paktumot, de azért bánjunk csínján a példákkal. Más egy közelgő világégés kiváltotta helyzet és más egy, ha sok szempontból vitatott, de mégis demokratikus környezet. Vagyis, ha Medgyessy Péter – mert most róla, pontosabban az általa mondottakról van szó – egy televíziós műsorban arról beszél, hogy félre kell tenniük politikai ízlésüket, vagy ahogy ő fogalmazott: egyik oldal sem lehet finnyás, akkor érdemes megállni egy pillanatra.
Kezdjük ott, hogy a gondolatot, miszerint a Jobbiknak és az MSZP-nek, a Fidesz leváltása, Orbán Viktor eltávolítása érdekében össze kell fognia, ezúttal egy volt szocialista miniszterelnök szájából hallhattuk. És ez még akkor is meglepő, ha maga Medgyessy, vállaltan és hirdetetten nem volt az MSZP tagja, illetve akkor is, hogy amióta hivatalosan nem politikus, képes váratlan kijelentéseket tenni, adott esetben épp a hajdani elv-társait bírálva. (Így van ez, úgy látszik, a volt kormányfőkkel, mert bár Németh Miklós például egyáltalán nem politizál a nyilvánosság előtt, Boross Péter, egy-két kacskaringó után, még Orbánon is igyekszik túltenni, hogy megfeleljen neki. Gyurcsány folyamatosan saját útját járja, míg Medgyessynél nehezen megfogható, hogy pontosan merre tévelyeg…)
De: maradjunk most az aktuális megszólalásánál, próbáljuk őt pontosan idézni: „A regnáló kormányt csak úgy lehet leváltani, ha három párt, az MSZP, a DK és a Jobbik összefog. Az ellenzéki pártoknak el kell dönteniük, hogy a parlamenti helyek biztosítása vagy a szekértáborok feletti összefogás élvez-e elsőbbséget. Ennek hiányában ugyanis elmarad a kormányváltás, és aki ezt nem veszi tudomásul, az csak magát okolhatja, illetve el kell számolnia a nép felé.” És a végén térjünk vissza a Medgyessy-féle konklúzióhoz: ebben a helyzetben egyik oldal sem lehet finnyás.
Hogy tovább tudjunk lépni, elsőként azt kellene meghatároznunk, mit is jelent az „ebben a helyzetben” kitétel. Márpedig, ha innen kezdjük a vizsgálódást, meg kell állapítanunk, nem pusztán Medgyessy, sokan mások is kritikusnak tartják a magyarországi demokrácia helyzetét. Magyar Bálint, illetve az általa szerkesztett kötet szerzői világos képe adnak arról, milyenek is hazánkban a közállapotok, mit jelent a Fidesz uralta társadalom, miként festi le a kormánypárt által kialakított rezsimet, merre megy az ország, hova vezet a maffia-kormányzás, illetve a fékek és ellensúlyok lebontása. Nem pusztán Magyar és csapata, valamennyi elemző, aki nem a Fidesz holdudvarába tartozik, illetve nem Orbán tenyeréből eszik, aggasztónak tartja a demokratikus rendszer visszaszorítását, a nyilvánosság manipulációját, a sajtószabadság korlátozását. És mindannyian eljutnak odáig is, hogy a Fidesz legyőzése nem pusztán a normál váltógazdaság, a kontrollok működésének helyreállítása szempontjából lényeges, hanem azért is, hogy Magyarország ne jusson el egy személyi kultuszhoz, nota bene egy valódi diktatúra világához. Az utóbbi évek tanulsága azt mutatta, hogy az úgynevezett demokratikus ellenzék együttműködése, illetve az összefogásra tett kísérletek inkább csak ártottak a benne résztvevőknek, ugyanakkor az egyéni út, az önálló karakter kialakítása sem járt eddig sikerrel. Többek között ezért is maradt stabil a Fidesz vezető pozíciója és ezért sem tudtak előretörni az ellenzéki pártok. (Amit Medgyessy a parlamenti helyek biztosításával kapcsolatban mond, abban természetesen van igazság, de a pártok politikai credóját - higgyük el, hogy van nekik - szekértáborok harcává egyszerűsíteni, több, mint sértő, és túlságosan általánosító kijelentés...)
A kérdés, az amúgy nem pusztán Medgyessy által felvetett gondolat kapcsán az, hogy előállt-e Magyarországon az a helyzet, amikor félretehetőek az elvek, a kormány leváltásának szándéka felülír-e minden korábban vallott eszmét? Egyszerűbben: szabad-e egy szélsőjobb, korábban egyértelműen rasszista jegyeket mutató formációval alkut kötni, Orbán Viktor ellenében? Feledhetőek-e a parlamentben és annak falain kívül is elhangzott zsidózások, cigányozások, a bal- és liberális oldal szélsőséges minősítése? Köves Slómo, az EMIH vezető rabbija, épp a napokban adta meg erre a maga válaszát, nehezen tudja fogadni Vona Gábor hanukai üdvözletét, a múltbéli - és talán ma is aktuális - jobbikos nézetek ismeretében. Hiller István egy minapi interjúban arról beszélt, hogy a győzelem érdekében -. tudniillik 2018-ban - az MSZP-nek meg kell határoznia karakterét, saját véleményt kell kialakítania országról, nemzetről, Európáról. A választmány elnöke azt is hozzáteszi: széles és demokratikus együttműködést szeretne.
A hangsúly, vélhetően, a demokratikus szón van. És a demokrácia paradoxona éppen az, hogy választások útján egy nem demokratikus gondolkodású párt is tagja lehet a parlamentnek, sőt, még kormányzó pozícióba is juthat. Ez azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy össze lehet, össze szabad vele fogni. Ahhoz, hogy - Orbán szavaival élve - Föld és ég összeérjen, nagyon szélsőséges helyzetnek kell kialakulnia Magyarországon. Ettől pedig mentsen meg bennünket az Isten.
