Tóth Bertalant, a szocialisták országgyűlési képviselőcsoportját vezető politikust megkérdezte egy miskolci újságíró, miért nem szállnak ki az oly kevés sikerrel kecsegtető mókuskerékből. Ezt válaszolta: „Az egyre szűkülő médiamegjelenési lehetőségben a parlamentnek kiemelt szerepe van, így a frakció a Magyar Szocialista Párt hangja.” Lefordítom: ha az ellenzéki párt képviselői elhagynák a Parlament épületét is, nem volna hol megszólalniuk. Az a benyomásom, hogy nem ilyen rossz a helyzetük. Pocsék közérzetük oka, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem ismerték föl a világhálóban rejlő lehetőségeket. (...) Olyan fegyver van a kezünkben, amelynek még nem ismertük fel a törvényszerűségeit. Azt tudjuk, hogy amennyire ellenőrizhető az offline sajtó, annyira ellenőrizhetetlen az online. Azt is, hogy a központosításra törekvő kormányzattal szemben a világháló a decentralizációt, a szabad véleménynyilvánítást jelenti. Igen ám, de az internet épp attól hálózat, hogy a központ kikapcsolásával működhet. Vajon hány ismeretségi kör rejlik a világhálón, amelynek révén információkat és véleményeket cserélgetünk? Vajon miként lehetne a részben egymást is átfedő köröcskéket, a nyilvánosság látszólag elszigetelt pontjait összekötni, hogy a kormányváltó hangulatban politikai erővé formálhassuk őket?(...)