SPD;Angela Merkel;Németrország;kancellárjelöltek;

Angela Merkel még nem tudja, melyik SPD-vezetővel kell megküzdenie FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP

- Sorsdöntő bejelentés előtt az SPD

Hamarosan el kell dönteniük a német szociáldemokratáknak, kit indítanak Angela Merkel ellen kancellárjelöltként a 2017 szeptemberi választáson. Sok idő már nincs a gondolkodásra. Január végéig kellene megnevezni a jelöltet. A favorit Sigmar Gabriel pártelnök, ám az Európai Parlament elnöki tisztségéről leköszönő Martin Schulz jóval népszerűbb nála.

Nem sokáig húzhatják-halaszthatják a német szociáldemokratáknál a kancellárkérdést. Az SPD-nek el kell döntenie, ki száll majd ringbe Angela Merkel ellen. A kancellár már november végén bejelentette, hogy a kereszténydemokraták listavezetőjeként indul a jövő szeptemberben esedékes voksoláson, s bár a keresztényszociális CSU elnöke, Horst Seehofer csak visszafogottan, fenntartásokkal támogatta, nem kérdés, hogy ő lesz a keresztény uniópártok közös jelöltje még akkor is, ha a berlini merénylet után ismét érték támadások menekültpolitikája miatt.

A következő hónapokban a német hírszerzésre is komoly nyomás nehezedik, hiszen amennyiben ismét a decemberihez hasonló merényletek színhelye lesz Németország, az jelentősen megtépázhatja a kancellár népszerűségét.

A választásig nem egészen kilenc hónap van hátra, ez idő alatt azért olyan drámai változások nem várhatóak, ám újabb terrorakciók esetén kiszámíthatatlan helyzet alakulhat ki. A legutóbbi, még a berlini merénylet előtt készített felmérés szerint ha a németek közvetlenül választanák meg a kancellár személyét, akkor az Európai Parlament elnöki tisztségéről februárban távozó Martin Schulz jelentené rá a legnagyobb veszélyt. A december 12-én közzétett közvélemény-kutatás szerint egy esetleges közvetlen választás esetén 43 százalék szavazna Merkelre, s 36 százalék Schulzra. A hét százalékos előny nem tűnik meggyőzőnek a választás közeledtével.

Sokkal könnyebb dolga lenne a kancellárnak, ha ellenfele a pártelnök Gabriel lenne, ez esetben Merkel 57 százalékot kapna, Gabriel pedig mindössze 19-et. Ennek alapján elég nyilvánvaló, kivel járna jobban a német szövetségi kormány feje. Ugyanakkor tény az is, hogy a német választók nem személyek, hanem pártok neve mellé teszik az ikszet, s Schulz népszerűsége aligha befolyásolja jelentős mértékben az SPD közkedveltségi mutatóját. Frank-Walter Steinmeier hivatalban lévő külügyminiszter, aki szinte biztos, hogy márciusban Joachim Gauck elnök utóda lesz a Bellevue palotában, 2009-ben az SPD kancellárjelöltje volt, méghozzá úgy, hogy hazája egyik legnépszerűbb politikusaként tartották számon, ám mindez semmiféle hatást sem gyakorolt az SPD megítélésére, a párt simán kikapott a CDU-tól. Steinmeier állítólag borzasztóan nehezen viseli a kudarcot, s egy párttársa azt mondta, annyira összeomlott a választási vereség után, hogy szinte attól kellett félni, kiugrik az ablakon.

2013-ban aztán Peer Steinbrück egykori pénzügyminiszter szállt ringbe a kancellárral szemben. Ő is szinte reménytelen feladatra vállalkozott a közvélemény-kutatások szerint függetlenül attól, hogy az SPD legnépszerűbb politikusai közé tartozott, ám ez a választás is azt igazolta, a személyes népszerűség még nem ragad át a pártra. Egyébként ezt érezheti mostanság Angela Merkel is. Ugyan megítélése messze nem annyira jó, mint akár másfél évvel ezelőtt, a menekültválság, ezzel együtt az euroszeptikus Alternatíva (AfD) előretörése az ő közkedveltségi mutatóját is megtépázta, így is népszerűbb pártjánál. A CDU kifejezetten gyengén szerepelt a három szeptemberi kelet-német tartományi választáson.

Amikor Merkel bejelentette, hogy negyedszerre is indult a kancellári tisztségért, az Infratest dimap iroda szerint a megkérdezett németek 59 százaléka tartotta ezt jó ötletnek, 39 százalék pedig rossznak. Ugyanakkor szeptemberhez képest jelentősen javult a kancellár megítélése. Akkor még 12 százalékkal többen tartották rossz ötletnek azt, hogy 2017 szeptemberét követően további négy esztendeig maradjon a kancellári székben.

Bár Merkel 2016-ban számos bírálatot volt kénytelen elkönyvelni a testvérpárt CSU részéről amiatt, mert nem hajlandó felső szabályt megszabni arra, hány menekültet engedjenek be az országba, a CSU tagságának túlnyomó többsége is mögötte áll. Újbóli jelölését a keresztényszociális párt 82 százaléka támogatja, legalábbis a december 12-én közölt felmérés szerint. Miközben tehát a kancellár imázsa jelentősen javult szeptemberhez képest, a CDU megrekedt 35 százalék körül.

Visszatérve a korábbi szociáldemokrata kancellárjelöltekre, Steinbrück a 2013-as vereség után búcsút intett a politikának, s négy évvel korábban Steinmeier is komolyan elgondolkodott a folytatáson, végül mégis maradt a politika színterén, s milyen jól tette, sokak szerint az államfői tisztséget szinte neki találták ki.

Bárki induljon is a szociáldemokraták részéről, lélekben nem árt felkészülni a vereségre, hiszen az SPD képtelen 22-24 százalék fölé kerülni. Igaz, kudarcnak azért semmiképpen sem lenne nevezhető, ha nem szociáldemokrata kancellár ülhet majd a szövetségi kormányfői székbe, hiszen az SPD hosszú évek óta le van maradva az uniópártok mögött, így az SPD győzelme a választáson inkább a csodával érne fel.

Az SPD január végéig kért időt arra, hogy bejelentse kancellárjelöltjét, a német sajtóban azonban egymásnak ellentmondó értesülések láttak napvilágot arról, hogy valójában eldöntött tény, ki indul majd Merkel ellen, vagy sem. A német Epoch Times például Gabrielnek egy december elején elhangzott kijelentésére hivatkozva azt írta, hogy az SDP-nél valójában már eldőlt a legnagyobb kérdés, mert Gabriel a Rheinische Zeitungnak akkor azt mondta, ő tudja, ki indul majd az SPD színeiben. A Die Welt ezzel szemben azt közölte, hogy a pártelnök vacillál, hiszen azért ő is tisztában van saját esélyeivel, s nyilván látja a közvélemény-kutatási adatokat.

Az SPD-nél kimondva, kimondatlanul elvárás az, hogy a kancellárjelölt a párt első embere is legyen. Gabriel ugyan nem ragaszkodna mindenáron ahhoz, hogy Merkel ellenfeleként lépjen fel, ám az SPD vezetéséről nem szívesen mondana le. Schulz szintén egyetért abban, hogy a pártelnöknek kell lennie kancellárjelöltnek. Ha ezt vesszük alapul, akkor Gabriel igen komoly helyzeti előnyben van, hiszen Schulznak nincsen semmilyen szerepe a német belpolitikában. Igaz, ez aligha marad sokáig így. Steinmeier ugyanis már februárban lemond a külügyminiszteri tisztségről, s bár viták alakultak ki arról, hogy melyik párt kapja meg a külügyi tárcavezetői tisztséget, nem kérdés, hogy az marad az SPD kezében.

A német belpolitikában szinte természetes az, hogy a külügyminiszteri tisztséget a nagyobbik kormánypárt koalíciós partnere kapja meg. Érdekes az is, hogy utoljára az 1961-1966 közötti időszakban állt kereszténydemokrata politikus a tárca élén, akkor a későbbi szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder jobboldali névrokona irányíthatta a német diplomáciát. Azóta tíz külügyminisztere volt az NSZK-nak, illetve Németországnak, négy szociáldemokrata, öt szabaddemokrata és egy környezetvédő, utóbbi a magyar gyökerekkel rendelkező Joschka Fischer volt.

Ha pedig az SPD-nél marad a külügyi tárca Steinmeier távozása után is, akkor magától értetődőnek tűnik, hogy Martin Schulz örökli majd meg tőle a tisztséget. Az EP elnökeként nem is egyszer csillogtatta meg diplomáciai érzékét.

Miért vár ennyit a kancellárjelölt kinevezésével az SPD? A párt alelnöke, Thorsten Schäfer-Gümbel adta meg a választ az n-tv hírtelevíziónak. Szerinte Merkel bejelentése után nem lett volna értelme ennek, mert karácsony előtt az emberek már inkább az ünneppel voltak elfoglalva. A berlini merénylet miatt ráadásul még inkább háttérbe szorult volna kancellárjelölt személye.

Az SPD mindenesetre nem akar feltartott kézzel nekimenni a választásnak. Andrea Nahles, a párt munkaügyi minisztere úgy véli, távolról sincsenek reménytelen helyzetben, s szerinte rá lehet tapintani a kancellár gyenge pontjaira. Egy biztos, ez azért nem ígérkezik annyira egyszerű feladatnak.

A kancellár lehetséges ellenfelei
Sigmar Gabriel
A papírforma szerint a pártelnök 2013 után nem indít mást maga helyett kancellárjelöltet. Bár a közvélemény szemében nem igazán népszerű, sok mindent elért. Legnagyobb sikerei közé tartozik az, hogy a nagykoalícióban az SPD több programpontját tudta érvényre juttatni méghozzá nem egyszer a CDU, de legfőképpen a CSU bírálatai ellenére.
Mindenképpen komoly fegyvertény, hogy elérte: a nagykoalíció közös elnökjelöltje legyen Frank-Walter Steinmeier. Ugyanakkor pártján belül sem elégedett mindenki vele, amit az is jelez, hogy tavaly kifejezetten rossz eredménnyel választották újra az SPD élére. Ekkor állítólag a lemondás is megfordult a fejében.
Gabriel legnagyobb hátránya nem éppen kedvező megítélése a közvélemény szemében. Amikor épp ezt firtatták, azt mondta: „A népszerűség fontos, de nem az egyedüli téma, ami a választókat érdekli”. Azért ő a favorit a kancellárjelöltek körében, mert az SPD-nél ő mondhatja ki az utolsó szót. Szintén az ő esélyeit javítja, hogy a szociáldemokraták tartományi vezetői is az ő indulását favorizálják.
Martin Schulz
Néhány héttel ezelőtt dőlt el, hogy a német politikus búcsút int Brüsszelnek, s hazájában folytatja politikusi pályafutását. A tehetsége bármilyen tisztség betöltésére alkalmassá teszi, s bármi lehet belőle. A „legrosszabb” esetben egyszerű parlamenti képviselő lesz, valószínű azonban, hogy legalább a parlamenti választásig a német külügyi tárcát irányíthatja. Ám a felmérések alapján kancellárjelölti esélyeit sem szabad lebecsülni. Schulz nagyon eltökélt abban, hogy ő legyen Angela Merkel ellenfele.
Egy berlini rendezvényen elmondta, hogy az SPD mindig a legjobb időben képes megtalálni a legjobb jelöltet, s nem is titkolta, hogy magára gondolt. Hátránya, hogy nincs érettségije, 1974-ben nem engedték ugyanis számára, hogy részt vegyen a záróvizsgákon. A másik dolog pedig, ami ellene szólhat: a német belpolitikában nincs igazi tapasztalata, hiába 1974 óta az SPD politikusa. Már több mint húsz éve, 1994 óta az Európai Parlamentnél vállalt különféle tisztségeket. Schulzot egyébként a szociáldemokraták jobbszárnyához sorolják.
Schulz éppen abban erős, amiben Gabriel gyenge: kedvelik az emberek. EP-elnökként ugyanolyan elégedettek munkájával, mint amennyire kancellárként Merkelével.
Olaf Scholz
Valószínűtlen ugyan, hogy Gabriel és Schulz versengésébe bárki is bele tudjon szólni, ám ha valakinek erre mégis lenne egy halovány esélye, az Olaf Scholz lehet. 2011 óta Hamburg polgármestere, szintén népszerű politikus. Ugyanakkor mindeddig semmiféle ambíciót sem mutatott arra, hogy megcélozta volna a kancellári széket. Amikor Gabriel tavasszal őt is esélyesnek mondta a kancellárjelöltségre, az észak-német város első embere igen hevesen tiltakozni kezdett.
Senki sem vitathatja ugyanakkor, hogy Scholz igen tapasztalt politikus. Betöltötte már az SPD főtitkári tisztségét is, s a szociáldemokraták azon kevés politikusai közé tartozik, aki pontosan tudja, hogyan kell választást nyerni. 2011-ben Hamburgban abszolút többséggel nyert, s négy évvel később csak kicsivel maradt le erről.
Ő azonban már több ízben jelezte azt, hogy politikai jövőjét Hamburgban képzeli el, s 2020-ban is megméretteti magát szűkebb pátriájában. Minden más tisztség túl kockázatos lenne számára, egy esetleges Berlinbe való váltással sokat veszíthet. Ettől függetlenül nem zárható ki, hogy 2021-ben, vagy 2025-ben az SPD kancellárjelöltje lesz. Ideje még lenne rá, hiszen 2018-ban lesz 60 éves.

Az amerikaiak még csak találgatják, milyen elnök is lesz valójában Donald Trump? Melyik elődjéhez fog leginkább hasonlítani? Az bizonyos, hogy Barack Obama elnökségére nem, de sem idősebb, sem ifjabb Bushéra, sem Bill Clintonéra nem emlékeztet majd. Ezt latolgatta az ünnepek táján a Christian Science Monitor is, megjegyezve, a manhattani milliárdost már a kampány során sem lehetett semmiféle megszokott formátumba belekényszeríteni, s nyilván így lesz ez a következő négy (netán nyolc ?!) évben is.