A minap becsöngetett a postásunk, hozta a szokásos leveleket, értesítéseket. Megszokott "bútordarab" már a környékünkön. Most karikás volt a szeme, alig bírta tartani méretes táskáját. Kérdeztem, nem jól van? Fáradt vagyok, mondta. Behívtam, elfogadta a kávét is, pihent néhány percet, aztán felállt. Köszönöm, mondta, sietnem kell. És egy halvány mosoly is átfutott az arcán. Arra gondoltam, ezt talán Orbán úrnak is látnia kellett volna.