Festőnő barátunk (ZMF) kiállításának megnyitóján voltunk a Műcsarnokban. Azt írta, hogy közös barátunk, a nagyra becsült, tisztelt esszéista, történész, kritikus, gondolkodó (UR) nyitja majd meg a kiállítást. Már a megérkezésünkkor meglepetés ért: nem csupán egy, de négy kiállítás megnyitóját tartották, szoros egymásutánban. A Műcsarnok nagy első termében – a kiplakátolt négy kiállítástól függetlenül – egy ötödik tárlat képei előtt szorongott a nagy létszámú közönség: ismeretlen okból itt 19. századi tájképek, egész-alakos történelmi arcmások sorakoztak, díszmagyarban, karddal, kacagánnyal. Nem kizárt, hogy némi nevelő célzattal: ilyenné kell(ene) válnia a mai új oligarchiának... A meghívottak között ha kacagányos urakat még nem, de kalapos, bundás hölgyeket, és sötét öltönyös, sötét nyakkendős urakat már láthattunk.
Nekünk, mindenféle „futottak még” kategóriájú, lezserül öltözött művészetbarátoknak és művészeknek, már csak állóhely jutott. Az oldaltermekben lévő tárlatokat nem lehetett megtekinteni, amíg valamennyi – mind a négy – kiállítás megnyitóbeszéde el nem hangzott, és ez sajnos, csak egy óra múlva következett be. Mindenekelőtt a Legnagyobb Művész, az ősz, apród-frizurás egykori belsőépítész bevezető szavait kellett meghallgatni, majd futószalagon következtek a megnyitó beszédek. A csüggesztő monológokat egy ifjú gitárművész klasszikus zenei interpretációja tette olykor némileg elviselhetőbbé. Furcsálltuk, hogy az egyetlen kiállító nő, ZMF festőnő barátunk méltatását hagyták utoljára. Lehet, hogy a nőkkel szembeni udvariasság ma már nem tartozik a követendő tradíciók közé? No de most következett az igazi meglepetés!
Több kiállító művész nem lévén, végül sor került festőnő barátunk kiállítás-megnyitójára. UR, a művésznő által felkért, magát jobboldali demokratának definiáló barátunk a pódium közelében izgatottan várta, hogy szólítsák, de nem őt, hanem valaki mást kértek fel a művész méltatására... Odamentem UR-hoz, és megkérdeztem, talán nem őt kérte fel a festőnő a megnyitóbeszédre? De igen, felelte indulatosan, de nem engedték, hogy én beszéljek! Én nem tartozom ebbe a brancsba, itt én nem állhatok a mikrofon elé! Hát itt tartunk. A Műcsarnok, ma a mai kurzus kegyét élvező aczélelvtárs hűbérbirtoka lett, ahol csak a hűbéreseknek juthat mikrofon. Ennek ellenére szívből ajánlom mindenkinek, hogy tekintsék meg ZMF szívderítő, életvidám kiállítását a Műcsarnokban. Az oldalszárny első termében, a Hősök terére néz.