Az a jó a rendeleti kormányzásban, hogy az embernek nem kell hosszadalmasan bíbelődnie mindenféle liberális, demokratikus cafrangokkal, egyeztetéssel, szakértőkkel, miegymással, hanem ha álmot lát, azt másnap már szorgos szolgahad jogszabályba foglalja. Ez persze csak akkor működik, ha az ember illiberális demokráciát gründol, ami azért szép feladat, mert - legalábbis szerintem - ilyen nincsen. Az efféle tákolmányokat napnyugaton diktatúrának híjják, vagy a szintén szemétdombra való politikai korrektség jegyében autokratikus rendszernek.
A napokban kormányrendelet jelent meg, ami persze megint csak eufemizmus, mert hiszen ma ebben az országban kormány fedőnéven Orbán Viktort kell érteni. Az ő engedélye nélkül az ő hű csatlósai szellenteni sem mernek, nemhogy 306 milliárd forint magyar adófizetői pénzt csak úgy hétfőről keddre ide-oda tologatni a gránitszilárdságú költségvetésben.
Ezért az életszerűbb változat mellett döntve, vegyük úgy, hogy a felcsúti látnok arra ébredt, egy nagy talicska pénzt meg köllene már mozgatni, mert megpunnyad, ha csak úgy áll az állami párnahajban. Persze nem mindegy hová terelgeti a haza pásztora a forintnyájakat. Az olyan bizniszegyházak szóba sem kerülhettek, mint az Iványi Gábor-féle Evangéliumi Testvérközösség, meg a többi hasonszőrű. A Soros-féle álcivilekről már nem is beszélve.
Kétszer ad, aki gyorsan ad, így mintegy 120 milliárd juthat "egyházi közösségi célú programok és beruházások támogatására". A legtöbb, a "szegények egyházának", a katolikusoknak csurran, ők 85 milliárdra számíthatnak. Persze az adómentes perselypénz, az 1 százalékok, meg a különféle állami támogatások mellé.
Hogy mik lehetnek ezek a programok és beruházások? Isten tudja. Talán a hazai elesettek, nyomorban élő családok, gyermekek, kitaszítottak, illetve a háború, a merényletek, a mészárlások elől menekülők, netalán az otthonuktól csak az emberibb élet reményében megválók számára szerveznek használható tudást nyújtó tanfolyamokat, oktatást, vagy szociális otthonokat építenek hajléktalanoknak. A képzelet végtelen.
Csak a valóság szab neki szűk határokat.
