„Értem én, hogy ezek gyerekek többe kerülnek, na de nem az a cél, hogy felnőve ők is minél hasznosabb adófizetőkké váljanak a mindenkori kormányok szempontjából? Értem én, hogy ott fenn fáj minden forintocska, ami nem a "nagyok" zsebeit duzzasztja, de mi is és a gyerekeink élni szeretnénk, ha nem nagy gond. De ha az, akkor is" - írta egy sajátos nevelési igényű (SNI) gyermeket nevelő szülő a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) Csoport kérdőíves felmérésére válaszolva, amelyben arra kérték az SNI-s, valamint a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel élő (BTMN) gyerekeket nevelő szülőket, ők maguk számoljanak be mindennapjaik nehézségeiről. A kérdőívet összesen 510 szülő töltötte ki 169 településről.
A felmérés célja az volt, hogy átfogó képet adjon a családok életéről, a válaszokkal, személyes beszámolókkal pedig újból felhívja a döntéshozók figyelmét a problémákra. Nem ez az első alkalom, hogy az SNI-s és BTMN-es gyerekeket nevelő szülői közösség segélykiáltást hallat: júniusban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) előtt demonstráltak a CSEVE képviselői, miután nemcsak saját bőrükön tapasztalták az ellátás hiányosságait, de számos kérdés, kérés és panasz érkezett hozzájuk szülőtársaiktól azzal kapcsolatban, hogy gyermekeik nem kapják meg az előírt intézményi ellátást, fejlesztést, életkörülményeik évről évre romlanak. Nagyon sok gyermek kiszorul az oktatási rendszerből, akik mégis bekerülnek, gyakran ugyanúgy kezelik őket, mint a többi gyereket.
Magyarországon ma nem csupán a speciális helyzetű gyerekek oktatására, fejlesztésére alkalmas intézményből van kevés, szakemberekből (gyógypedagógusokból, pszichológusokból) is nagy a hiány. "Szerencsés esetben" előfordul, hogy a családok lakóhelyüktől távol találnak megfelelő szolgáltatást. A CSEVE által elért szülők közül többen is vannak olyanok, akik több mint száz kilométert utaznak gyermekeikkel nap mint nap. Ezeket a gyerekeket - életkortól függetlenül - kísérni kell, így (jellemzően az anyák) nem tudnak munkát vállalni. A legtöbben úgy nyilatkoztak, ahhoz, hogy újra munkába állhassanak, a fejlesztések iskolai biztosítása, nyáron felügyelet, nyári tábor szervezése jelentené a legnagyobb segítséget.
Persze lehet a gyerek magántanuló is, ám utazó gyógypedagógusból is kevés van, így megtörténhet, hetek telnek el úgy, hogy semmilyen fejlesztést nem kap. Az egyik megkérdezett szülő arról számolt be, autista gyermeke jelenleg azért nem kap fejlesztést, mert a fejlesztőpedagógus GYES-en van, helyettesítés nincs. Egy másik, ugyancsak autista gyermeket nevelő szülő pedig azt írta, azért nem kapnak fejlesztést, mert az iskola alapító okiratában nem szerepel az autizmus. „Ettől függetlenül kaphatna, ha lenne hozzá utazó gyógypedagógus, de nincs" - fogalmazott. Van olyan állami fenntartású iskola is, ahol legalább száz SNI-s gyerek tanul, de csak két gyógypedagógust alkalmaznak.
„Heti négy logopédiai kezelés van előírva, de nincs logopédus öt éve."
„Szegregált, fizetős magánintézményt kerestünk, mert az állami iskolában nem kaptunk segítséget."
„A közelben sehol sincs SNI-óvoda vagy csoport, és sehova nem hajlandóak felvenni."
„A Szakértői Bizottságban azt a tanácsot kaptam, hogy adjam a gyerekemet állami gondozásba vagy tartsam otthon."
„Az iskola igazgatónője logopédus iránti érdeklődésemre azt válaszolta: úgysem lesz."
„A Klik nem engedélyezi az iskolának, hogy az SNI-s gyerekek számának és igényeinek megfelelő számú fejlesztőt alkalmazzanak."
Jelenleg mintegy 25 ezer hat éven aluli SNI-s gyermek él Magyarországon, ám csak töredékük kap állami ellátásban fejlesztést: mintegy nyolcezer gyermek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint. A közoktatási intézményekben összességében 83 ezer SNI-s diák tanul - ám mivel sokan kiszorulnak az iskolából, valós számuk ennél jóval magasabb lehet. Az arányok változására ugyanakkor a KSH is rámutatott, így minden bizonnyal a kormányzat is tisztában van azzal, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek száma évről évre nő. Érdemi intézkedések azonban nem történnek. Bár a szociális államtitkárság nemrég bejelentette, a kormány 5,7 milliárd forintos programot indít a kora gyermekkori intervenció fejlesztésére, az alapvető rendszerproblémákat ez nem oldja meg.
Sőt a kormány szociális érzéketlenségéről tett tanúbizonyságot, amikor tavaly az érintett szülők, pedagógusok tiltakozása ellenére bezáratták a budapesti Neptun Általános Iskolát, ahol 60 sajátos nevelési igényű diák tanult. Az iskolabezárást az alapvető jogok biztosa is jogsértőnek minősítette, ráadásul az SNI-s gyerekek másik iskolába történő áthelyezése is aggályos módon történt. Az egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gyerekek közül legalább 14-en nem kapták meg a megfelelő fejlesztést az új intézményben. De ugyanilyen visszás intézkedés volt az is, amikor 2010 után a kormány megszüntette a gyerekek után járó állami normatívát (az úgynevezett „fejkvótát"), így az iskolák már kevésbé érdekeltek abban, hogy SNI-s diákokat fogadjanak.
„Ezek a gyermekek, felnőttek, családok, szűkebb, vagy tágabb környezetük is Magyarország állampolgárai, annyi joguknak tehát mindenképpen lenniük kell, mint a nem speciális helyzetben levő honfitársaiknak" - szögezte le a CSEVE Csoport. Felmérésük alapján levélben fordultak az Emmi-hez: azt kérik, a döntéshozók tegyenek lépéseket a felsorolt panaszok, problémák megszüntetésére. A levelet és a felmérés összefoglalóját hétfőn adták át a minisztérium képviselőjének.
