A cseheket Európa legbékésebb embereinek tartják, elvannak a sörükkel, a forradalom nem az ő műfajuk. Ránk azt mondják, birka nép vagyunk, ha kapunk némi "abrakot" békésen elrágódunk rajta, ha teli a hasunk, mindent elfogadunk. Van egy határ, amikor - maradjunk a ma divatos kifejezésnél - túltolják a biciklit, és elszakad a zsinór, na akkor nálunk kő kövön nem marad. A lengyelek forrófejűek, képesek akkor is kiborítani a bilit, ha tudják, az életükbe kerülhet. Akkor nem ismernek se embert, se istent. (Na jó, istent azért igen.) Most is kezd náluk betelni a pohár a tőlünk importált illiberalizmussal, az orbáni módszerekkel, amit a lengyel vezetők olyan lelkesen próbálnak tőlünk importálni. A Kaczyński és Beata Sydło páros ős-konzervatív intézkedései most másodszor verték ki a biztosítékot Varsóban: első ízben, amikor durván megpróbáltak beleszólni a családok magánéletébe az abortusz törvénnyel, másodszor most, amikor Kaczyńskiék januártól sokkal szigorúbb szabályokkal akarják korlátozni a sajtó munkáját a parlamentben. Az ülésterembe csak öt kiválasztott TV-t és néhány újságírót engednének be, más médiumok a helyszínről nem, csak egy zárt médiaközpontból közvetíthetnek, a kormánypárti képviselőktől a parlamenti folyosón így kérdezni sem tudnának. A szejm elnöksége azzal indokol, hogy az olyan szituációkat akarják elkerülni, amikor az újságírók a kérdéseikkel meglephetik a felkészületlen képviselőket, ami rossz fényt vet a honatyákra. Ez még Kövér házelnök "szigorán" is túltesz. De amíg nálunk ezen szörnyülködünk, berzenkedünk, a lengyelek csaknem kaszára-kapára kaptak, elbarikádozták a a Szejm minden kijáratát, a rendőrök könnygázzal oszlattak, és mentették ki a képviselőket. Néhány éve a Fidesz vont blokádot a baloldal döntései ellen a T. Ház köré, érdemes volna átgondolnia az ellenzéknek itthon is, meddig hagyjuk még, hogy Orbán buldózerekkel bontsa a demokrácia maradékát is?
