Másfél éve hiába vár a szakma az alapellátási törvény végrehajtási utasításainak megfogalmazására, az egyetlen kérdés, amiben előrelépés történt, nem az egészségügyi vezetésen múlt: az önkormányzatok – ha akarták és tudták – elengedték a háziorvosok helyi iparűzési adóját. Legutóbb épp a fővárosi közgyűlés hozta meg ezt a döntést. Baj persze még ezzel is van, hiszen évi 20 millió forintos árbevételhez kötik az adó elengedését, a háziorvosi praxisok nagy része viszont ennél magasabb összegből működtethető. Ha valaki szóba állt volna a szabályozás megfogalmazása előtt a háziorvosokkal, ezt a csapdát is el lehetett volna kerülni – így vélekednek a nemrég alakult Háziorvosok Online Szervezete (HaOSz) tagjai. A szervezet egyik alapítója, Békássy Szabolcs dunavarsányi háziorvos a Népszavának úgy fogalmazott: azt javasolják, töröljék el a bevételi korlátot és valamennyi háziorvosi praxisra terjesszék ki az adókedvezményt.
Társától, a Verőcén praktizáló Cserni Istvántól megtudtuk, megkeresték az egészségügyi államtitkárságot, hogy kezdődjön szakmai párbeszéd az alapellátási törvény végrehajtási rendeleteiről, mert ma az „csak egy üres képkeret, amiből hiányzik a fénykép”. Válaszként meghívták őket egy január elejére tervezett minisztériumi egyeztetésre a törzskartonok kötelező megújításáról. Ez azonban egyben azt is jelzi, ebben az ügyben sem sikerül tartania a kormánynak egyetlen eddig beígért bevezetési határidőt sem. Legutóbb már kormányhatározatban kötelezték a humántárca vezetőjét, hogy idén december 31-ig zárják le a törzskarton kérdéseinek rögzítését, eredmény mégsem született.
Az Együtt egészségpolitikusa már négyszemközti megbeszélésen is volt Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárnál, ahol egyebek között a törzskartonok kérdése is szóba került, de ő is úgy látja, az alapellátási törvény egyetlen kérdésében sincs előrelépés már másfél éve. Komáromi Zoltán szerint máig nem tudni, kinek lesz a feladata elvégezni az összeírást, kap-e érte bárki pénzt vagy nem, de a legnagyobb baj, hogy nincs motiváció az elképzelés megvalósítására. A páciens sem tudja, hogy ha mindent bediktál a körülményeiről, akkor jobb ellátás várja, és a praxisokban dolgozók sem tudják, javulnak-e a munkavégzésük feltételei, az adatok birtokában fejleszthetik-e eszközeiket azokon a területeken, ahol az átlagnál több betegük érintett. Komáromi szerint a praxisok infrastrukturális adottságai nem változtathatók, a többnyire önkormányzati tulajdonú rendelőkben a nagyvárosokban, különösen a fővárosban több orvos dolgozik, vagyis az a terv, hogy az ápoló majd rendelés után a kartonok kérdéseit a beteggel négyszemközt töltögeti, nem más, mint illúzió.
A HaOSz tagjai elkezdték saját javaslataik kidolgozását az alapellátási törvény valamennyi részterületén, ha lesz módjuk az egyeztetésre, ezeket átadják az államtitkárság nevében tárgyaló politikusoknak és szakértőknek. Cserni István a legnagyobb bajnak azt tartja, hogy nincs jövőkép, pedig a legfontosabb a tervezhetőség lenne. Hiába szolgálnak jó célt például az eszközpályázatok, ha nem lehet tudni, mikor írják ki őket újra. Jó lenne akár 5 évre előre tervezni – javasolják a szervezet tagjai, hozzátéve, hogy a szakma a mai egységes finanszírozást sem tartja jónak, mert az idősebb orvosok tapasztalatát semmilyen formában nem ismerik el.
Komáromi Zoltán véleménye is az, hogy az egész alapellátási törvény lóg a levegőben. Ha megdupláznák a praxisok finanszírozását és a pluszpénzt csak bérekre – akár egy második szakápoló felvételére - lehetne fordítani, továbbá a háziorvosok jogosítványait bővítenék vizsgálatok elvégzésében vagy kérésében, gyógyszerfelírásban, valóban el lehetne érni, hogy a pácienseket ne kelljen mindig továbbküldeni a szakellátásba. Döntés azonban nincs. Semmiben.
Két éve tart a a csodavárás az alapellátásban. Tavaly minden egészségüggyel kapcsolatos kormányzati megszólalás azzal kezdődött, hogy erősíteni kell a háziorvosok kapuőri szerepét és 2015. július 5-én el is fogadta a parlament az új alapellátási kerettörvényt, amelynek egyetlen paragrafusa sem tartalmaz azonnal kivitelezhető megoldásokat. A törvény kihirdetése után Zombor Gábor akkori egészségügyi államtitkár elmenekült a politika csapdájában vergődő ágazat vezetői székéből, utódja, a kórházi közeghez szokott Ónodi-Szűcs Zoltán láthatóan tanácstalanul szemléli a háziorvosi rendszer vergődését, a végrehajtási rendeletek kidolgozásának felügyeletével megbízott Beneda Attila helyettes államtitkár pedig nagy valószínűséggel épp abba bukott bele, hogy hosszú hónapok elteltével sem mozdult semmi ezekben a kérdésekben. A Népszavának tavaly ősszel adott interjújában még azt ígérte, 2016 januárjában megjelenhetnek az első konkrét szabályok, az időpont elmúlt, őt meg leváltották. Hónapokig nem volt gazdája az alapellátásnak az államtitkárságon, majd alig néhány hete, október 17-től Ladányi Mária ült bele a székébe – ő tehát még fel van mentve a késlekedés miatti felelősség alól. Azt, hogy ez az év is eredmény nélkül telik el, már szeptember közepén sejteni lehetett, hiszen a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) Alapellátási Igazgatóságának vezetője, Vajer Péter arról beszélt egy szakmai konferencián, a végrehajtási rendeleteknek még egyetlen sorát sem indították el a megszokott kormányzati egyeztetésre. És valóban: itt az év vége, rendelet meg sehol.
