A jövő évre tervezett 0,9 százalékos, majd senki nem tudja, milyen alapon 1,6 százalékosra emelt 2017-es nyugdíjemelés sokaknál kiverte a biztosítékot, gyorsan ki kellett söpörni a fejekből az alig látható számokat. Ezt a célt szolgálta az Erzsébet-utalványok kiküldése a nyugdíjasoknak a miniszterelnöki levelekkel egyetemben, s még abban sem lehetünk biztosak, nem tudatosan generálta-e a Fidesz-kormány a feszültséget a kormánytisztviselőknek szabott kihordási feladattal, majd annak kegyes elengedésével. Ezek a balhék mind alkalmasak arra, hogy ne essen szó a lényegről: a merev állami nyugdíjszabályok minden tekintetben hátrányosak a nyugdíjasoknak és a nyugdíjba készülőknek. Nem véletlen, hogy sorra jelennek meg társadalomkutatók, közgazdászok tollából olyan elemzések, amelyek rámutatnak az Orbán-kormány nyugdíjrendszerrel kapcsolatos tévedéseire.
A Kopint-Tárki elemzői a héten jelentették be, hogy szerintük az egész 2017-es költségvetést át kellene írni, mert sok más következménnyel együtt a vártnál gyorsabb gazdasági növekedés, és az idei 0,4 százalékos infláció 2 százalékra ugrása a tervezettnél magasabb nyugdíjemelést feltételeznének. A kutatók azt mondják, legalább ennyivel kellene emelni januártól a nyugdíjakat, hogy azok megőrizzék reálértéküket, de az infláció - amihez igazítják az emelést - ennél is magasabb lehet.
Ez a rövidtávú tévedés azonban semmi ahhoz képest, amilyen károkat okozott közgazdászok szerint a korábban rugalmas nyugdíjba vonulási szabályok szigorítása, különösen a rugalmatlan korhatáremelés mellett bevezetett kivétel, a Nők 40 lehetősége. A Közgazdasági Szemlében nemrég jelent meg az Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja kutatóinak tanulmánya, amelynek legfontosabb üzenete, hogy meg kellene szüntetni a nőknek járó kedvezményt. A szerzők - Czeglédi Tibor, Simonovits András, Szabó Endre és Tir Melinda - azt állítják, a kedvezmény igazságtalan, diszkriminatív és fenntartatlan. A Kopint-Tárki kutatóihoz hasonlóan ők is úgy gondolják, hatékonyabban működne a nyugdíjrendszer, ha mindenki eldönthetné, mi a számára megfelelő időpont a nyugdíjba vonulásra és nem lenne bebetonozva a 65 éves korig emelkedő korhatár mindkét nem esetében. Ha a korai nyugdíjazást választók nem kapnának azonos ellátást a korhatárig dolgozókkal, vagyis büntetnék őket, a továbbdolgozókat pedig többletpénzzel "jutalmaznák", az emberek nem rohannának tömegesen nyugdíjba, mint a rendszerváltozás utáni években.
Fogytán az életerő FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A 40 évnél hosszabb szolgálati időt összegyűjtő férfiak a legnagyobb vesztesei a 2012-es nyugdíjpolitikai változásoknak, mire mindenkire kötelező lesz a 65 éves korhatár elérése a nyugdíjazáshoz, már 7 év lesz a különbség a férfiak és a Nők 40 lehetőséggel élni tudó asszonyok között. Az MTA-tanulmány szerzői rámutatnak a kedvezmény belső ellentmondásaira is, végül kimondják: a lehetőséget meg kellene szüntetni, közben pedig ki kellene dolgozni egy rugalmasabb nyugdíjkorhatár szabályrendszerét.
A nyáron a Magyar Nemzeti Bank munkatársai elemezték a hazai nyugdíjrendszer kilátásait.
Berki Tamás, Palotai Dániel és Reiff Ádám arra a következtetésre jutott, hogy az előttünk álló 20 évben nem lesz gond, a 2030-as évek közepéig a nyugdíjrendszer bevételei fedezik a kiadásokat, később azonban - a csökkenő népesség kevesebb befizetése miatt - egyre nagyobb hiány várható. A jegybanki közgazdások úgy látják, a Ratkó-korszak gyermekei még számíthatnak a boldog nyugdíjas évekre, de a mai 20-40 év közötti korosztály már bajban lesz.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak is azzal számolnak, a bajok 2040 táján jelentkeznek, akkor a nyugdíjkorhatár további emelésével és az állami nyugdíjak csökkentésével tudják csak ellensúlyozni a hiányt - jósolják az egyáltalán nem fényes jövőt.
