A pilisi lift: Magyarország. Nem a működésképtelensége, hanem az, ahogyan nem működik. A MÁV több mint ötmilliárd forintért újítja fel azt a pályaszakaszt, amely Pilisen is átfut. Az állomás kap egy felvonót is, hogy akik nem tudják lépcsőn megközelíteni a peronokat, gond nélkül juthassanak el a vonatokhoz. 2009-et írunk. A lift azóta nem működik. És évekig mutogat egymásra az államvasutak illetékese, meg a Nyír-lift Kft. embere, hogy kinek kellett volna használatbavételi engedélyért folyamodnia, amely mire meglett, nemzetünk vandáljai részegen vagy józanul, de tették a dolgukat. Törtek, zúztak, vittek. Jó ideje emiatt áll a lift.
Az ember kínjában képzelődik. A létesítmény avatásakor az állomásfőnöknek szólnak, hogy engedély híján nem mehet a felvonó. Ő a fejét vakarja, majd a szolgálati út betartásával jelzi a főnökének, az a sajátjának, s valahol a végén megszületik a döntés: a pecsét beszerzése a kivitelező feladata. A Nyír-Lift Kft. embere meg úgy véli, hogy ez nem így van, a MÁV vett át mindent, intézkedjen. Lehet, hogy levelezés kezdődik, a buzgóbbak talán telefonálgatnak is, évekig. Nyilván minden ki lett fizetve, annak rendje-módja szerint, különben nem bújna ennyire állhatatosan irathalmok mögé a cselekvés.
Mert a logikus mégis csak az volna, hogy a mamutcégnél valaki az asztalra csapna, hogy ne szórakozzanak vele, legyen napokon belül elintézve, hogy az a kurva lift vigye fel meg le a rokkantakat. Igen, gorombán beszélne, sőt, lehet, hogy még a következményekről is említést tenne – ha nem történik semmi. A Nyír-liftnél dettó. Most viszont előírásokba, szabályzatokba temetkezett emberek meg fogják magyarázni nekünk az előállott abszurd helyzetet, holott már 2010-ben repülniük kellene volna a pecsétpárnáknak, hogy más röptéről ne beszéljünk.
Udvariatlanság ilyenkor a MÁV nem túl sikeres, ám milliárdokat felemésztő többi beruházását emlegetni, vagy sorolni, hogy mikor, mennyi és mekkora közpénz-szivattyú működött-működik zökkenőmentesen az állami vállalatnál, különösebb minőség-, vagy hatékonyságjavulás nélkül.
Pedig kivételesen érdemes volna ezt a látszólag mellékes, apró, jelentéktelennek tűnő epizódot a mikroszkóp alá tenni, minden részletét kielemezni, megmutatni ország-világnak, mi tart nálunk hét évig, hogyan lesz a vadonatúj termékből anélkül roncs, hogy használták volna. Közben persze feltétlenül szót kéne ejteni vasutasaink emberségről, a néniről, aki az RTL-híradóban elmeséli, hogy neki minden egyes alkalommal kinyitják a vágányok közötti peronkaput, ott sétál ki-be. Ez is elárulja, hogy mi, magyarok mennyire találékonyak vagyunk, akkor is megtaláljuk a kiskaput, ha a nagy tárva-nyitva.
Természetesen ilyenkor a főhivatal akkurátusan fölméri a károkat: a MÁV-nál négymillióra taksálják a soha nem működő felvonó rendbehozatalát. A szükséges szerződéseket már meg is kötötték, s azt ígérik most, december közepén, hogy 2017 március végétől használható lesz a pilisi lift. És most sem csattan fel senki, hogy elég ebből a cirkuszból, van rá két hetük. Engedélyestől.
