Olaszország;új kormányfő;Matteo Renzi;Paolo Gentiloni;

- Új kormány Rómában

Paolo Gentiloni új olasz kormányfő megkapta a bizalmat a római szenátustól. Egy nappal korábban a képviselőház támogatta az új olasz kormánylistát. A felsőházi szavazást viszonylag simán vette az új kabinet: 169-en szavaztak mellette, 99-en ellene. 

Négy ellenzéki képviselő távolmaradásával tüntetett, ahogy fogalmaztak, az új kabinet az előző, Matteo Renzi által vezetett kabinet „fotókópiája”. A populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) szenátorai látványosan hagyták el az üléstermet közvetlenül a szavazást megelőzően. Előtte a párt szenátora, Michela Montevecchi kelt ki a kabinettel szemben. Beppe Grillo, az M5S „Renziloninak” nevezte az új miniszterelnököt arra utalván, hogy az új és az előző kabinet között vajmi kevés a különbség.

A tárcavezetők többsége maradt, Maria Elena Boschi reformügyi miniszternek kellett távoznia. Pozíciója tarthatatlanná vált azután, hogy elbukott az alkotmányos reformról december 4-én megrendezett referendum, amelynek ő volt a fő felelőse a kormány részéről. A kabinet a Demokrata Pártból (PD), a centrista Új Jobbközépből (NCD), valamint kisebb tömörülésekből tevődik össze.

A tegnapi szavazásnak köszönhetően a volt külügyminiszter „teljes értékű” miniszterelnökként vehet részt az Európai Tanács ma kezdődő és holnap záruló brüsszeli csúcstalálkozóján. Elődjéhez hasonlóan jelezte, elfogadhatatlannak tartja, hogy Brüsszel szigorút tanúsít a költségvetési politikát illetően, miközben toleráns azon államokkal szemben, amelyek nem fogadnak be menekülteket. A prioritások között említette a földrengés által sújtott területek újjáépítését és a gazdasági növekedés felgyorsítását. Mint mondta, síkra szállnak a választási törvény reformjáért is.

Amilyen tenyérbemászó, provokatív kampányt vívott Donald Trump, ugyanolyan stílusban folytatta eddig a kormányalakítást is. Még nem teljes a lista, de az már kiviláglott, kevés ilyen atipikus kabinet volt eddig az Egyesült Államok történetében. Az excentrikus milliárdos kezdettől sutba dobta a politikai korrektséget, s a legkevésbé sem törődik azzal, hogy mit szól jelöltjeihez egyfelől a washingtoni politikai elit, másfelől azok a tömegek, amelyeknek támogatását populista ígéreteivel elnyerte. A legtöbbet a külügyi tárca beöltésénél tétovázott, de ezzel a legfontosabb döntésével sem hazudtolta meg önmagát.