Egészen az elmúlt napokig abban a hitben éltem, hogy a 2016-os év nyelvi leleménye - az állomáspótló ingahajó - felülmúlhatatlan. (Ez az a komp, amely a Kossuth téri újabb képviselői irodaház építése miatt ellehetetlenült metróállomás pórul járt utasait szállítja hónapokon keresztül a Duna két partja között, amíg a jégzajlás megálljt nem parancsol a budapesti tömegközlekedés fura teremtményének.) Az állomáspótló ingahajó, mint hungarikum, első helyét alighanem megirigyelhette a komptól alig 100 méternyi távolságban szorgoskodó nemzeti bank csapata, s előállt az unortodoxia alighanem sokáig felülmúlhatatlan új fogalmával, amely nem más, mint a "magas nyomású gazdaság".
Szakmai ártalom, de először arra gondoltam, hogy a Matolcsy-group vissza akarja csempészni a pályám kezdetén még oly kedvelt magas nyomást, mint nyomtatási technikát, amelynek fejlesztése épp oly távol áll az MNB alapfeladataitól, mint annak a gránit fedelű íróasztalnak a megvásárlása, amelyért az elmúlt napokban 43,6 millió forintnak megfelelő amerikai dollárt perkáltak le. De ezúttal nem a magas nyomtatásról van szó, hanem a magas nyomású gazdaságról, ami - ne kételkedjünk - maga a csodafegyver. Négy lábon áll: úgy mint az új munkaerő bevonása a termelésbe; a beruházások növelése, a termelékenység bővítése. A negyediknek sajnos nem sikerült magyar elnevezést találni, pedig egy hungarikumtól ez joggal elvárható lett volna: ezt úgy hívják: learning-by-doing. Lényege pedig nem más: nem érdemes holmi iskolákra pazarolni a munkavállaló drága idejét, a munkavégzés közben úgyis ráragad valami munkája fortélyaiból, de ha ez mégis kevés lenne, egy vállalati gyorstalpalón minden bepótolható.
De miért is kellett ezt a csodafegyvert kidolgozni az MNB műhelyeiben? Az ok egyszerű: a jegybank piacélénkítő lépései a vállalkozói hitelfelvételt élénkítették ugyan, de a sanyarú GDP növekedésre nem hatottak. Az tény, hogy Matolcsyék kivonulnak a kamattámogatásokból - úgysem az ő dolguk -, így most a költségvetés és a bankok önálló szerepvállalásán lehet a sor.
Tény, hogy a sajátosan magyar unortodoxia fogalmával hat esztendeig nehezen megbirkózó európaiak mára már értik a matolcsyzmus lényegét. Az azonban merő túlzás - mint az MNB-nél fennen hangoztatják -, hogy ez lenne a mainstream, a fő sodorvonal. Egyetlen követőnk, a gazdasági világválságot is növekedési pályán átvészelő lengyelek, ma már szégyenlik, hogy nyomukba szegődtek. Az eredmény ugyanis siralmasra sikerült. Az egykori éltanuló is megindult a "magyar lejtőn", folyamatosan veszít a korábbi növekedési tempójából. Ismerős a helyzet, ők is leszakadtak a régiós társainktól, pedig már Nyugat-Európához közeledtek.
A magyar út nm vált be? Sebaj: Éljen Magyarország! Nyomás magyarok!
