Amíg az Erzsébet-utalványba csomagolt, differenciátlanul és nagy hűhó után végül a posta által kézbesített tízezer forintoknak kormánybarát híradókban jól öltözött nénik csinálnak propagandát, addig egy Alex nevű kisfiú iskolai dolgozata, amelyben vajat és meleget kér karácsonyra, körberepült az interneten.
A kormány kommunikátorai túl körmönfontan tervezték meg a nyugdíjasoknak szánt meglepetést, eljuttatásának kálváriája és a lámpalázasan köszönetet rebegők mögül megint csak kihallatszottak a csikorgó piár-fogaskerekek. Alex családját megszólták a falubeliek, holott csak egyik támogatójukat hatotta meg annyira a világhálón a címére eljuttatott dolgozat, hogy kiposztolta. Mindenesetre annyi ajándék, pénzadomány érkezik, hogy abból bőven jut a község többi rászorulójának is. Karácsonyra elégedett csend üli meg a tájat.
A tízezer forintos utalványokat azonban egyszerre kapja a magas nyugdíjat élvező és a havi minimumhoz jutó. Eredetileg mindegyik érintetthez kormányhivatalnok és biztonsági őr vitte volna ki az utalványt személyesen, hogy ők is bepillantást nyerhessenek polgártársaik hétköznapjaiba. A szerencsétlenek elképzelték, ahogy fáradtan, bevásárlástól és bejgli sütéstől ellopott időben ott állnak majd vacogva omló vakolatú házak, néptelen tanyák, vagy díszes, „vigyázat a kutya harap!” táblával ellátott, kovácsoltvas kertkapuk előtt, s tipegnek eléjük a boldogságban úszó nagymamák, nagypapák. Beinvitálják őket a fűtetlen szobába, vagy egy kandallóban lobogó tűz mellé, csak ott tépik föl elfogódottan a nekik címzett borítékot.
A hatalom konstruktőreinek sikerét a szavazatok száma testesíti meg, halljuk a divatos elméletet, amit a szemünk előtt igazol a valóság, most mégis arra gondolunk, hogy aki ezt kifundálta, az már tényleg semmi másra nem koncentrál, csak a tömény, egyre nehezebben belélegezhető hatalomra. Nincs szó itt semmiféle filantrópiáról, humánumról, az alul lévők felemeléséről, a szeretet ünnepe is kőkemény szavazatmaximálás. A konstrukcióba kellett valami „műmeleg” ceremónia – na, ezt agyalták ki a való élet minden rezdülésére érzékeny alkotók. Mindössze azt hagyták figyelmen kívül, hogy a házelnök felesége kormányhivatalnok, s berzenkedni fog. A túlterhelt posta meg most beledöglik a feladatba, lélekszakadva kézbesíti az utalványtömeget, plusz a kormányfő levelét, legfeljebb más küldemények látják majd ennek kárát. A cinikusabbak közben az utalványokra rárakódó költségeket, meg az államhoz visszajutó áfát számolgatja.
Annyi lista, vagyonnyilatkozat árnyékában azonban engem – eme ünnepközei alkalomból – sokkal jobban érdekelne egy speciális jótékonysági táblázat. Mármint, hogy a kormányból személyesen kik, mennyit, milyen célra jótékonykodnak saját pénzükből. Ehhez, szintén saját elhatározásukból csatlakozhatnának a nemzeti tőke privilegizáltjai, a jegybank bőkezűen dotált vezetői, stb. Persze, mondhatják, nem illik ilyennel előhozakodni, de ennyi önreklám, milliárdos kampány után talán az önkéntes adakozás listája példamutatóbb, mint ez az államilag finanszírozott cécó. Ugye, Alex?