Politológusok serege keresi a magyarázatot arra, mi lehet a mozgatórugója azoknak a korábban elképzelhetetlennek tartott politikai fordulatoknak, amelyek napjainkban világszerte végbemennek.
Még mindig azon csodálkozik a fél világ, hogyan kerülhetett a Fehér Házba egy politikai analfabéta, akiről egy televíziós vitában derült ki, hogy fogalma sincs arról, mi történik Ukrajnában, aki úgy beszél a nőkhöz való viszonyáról, mintha a kocsmában dicsekedne a haverjainak. De megválasztották, mert valami olyasmit képviselt, ami homlokegyenest más, mint a szokásos: üzletember, a maga faragatlan őszinteségével. „Egy a milliónyi hétköznapi amerikai közül” – fogalmazta meg valamelyik szakértő.
Az az érzésem, minket, magyarokat is elkapott az amerikaiak „új arcokat, jó fejeket keresünk a politikába” lelkesedése. Nem tudom elképzelni, mi másért tiltakoznának kézzel-lábbal a civil szervezetek az ellen, hogy a rendezvényeiknek akár csak a környékén is föltűnjenek valamelyik ellenzéki politikai párt emberei. Nem kérnek a „kompromittált személyek” társaságából, még akkor sem, ha nyilvánvalóan a Fidesz karaktergyilkosainak áldozatai, ha bizonyítottan nem tapad lopott vagyon a kezükhöz.
Makulátlan, tiszta múltú embereket keresnek vezetőnek, mintha elképzelhető volna, hogy egy Orbán utáni világot majd a politikai szüzek terelnek jobb irányba. Csak azt felejtik el, hogy aki már elmúlt harminc éves és érdeklődik a közügyek iránt, óhatatlanul elvesztette „hímporát”. A szüzességet pedig a politikában sem lehet visszacsinálni.
