- Bajban a magyar középosztály is

Az európai középosztály 2,3 százalékkal zsugorodott 2004 és 2011 között, és a legfrissebb adatok azt mutatják, a csökkenés az azóta eltelt időszakban csak nagyobb lett - derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legújabb könyvéből. Az Európa eltűnő középosztálya? Bizonyítékok a munka világából című tanulmány az ILO és az Edward Elgar Publishing közös kiadásában jelent meg az Európai Bizottság által finanszírozott projekt keretében.

Egy jövedelem kevés

A középosztály gerincéhez – amely csoport az átlagjövedelem 80 és 120 százaléka közötti jövedelemmel rendelkezőket foglalja magában – az Európai Unió háztartásainak 23-40 százaléka tartozik. A középosztály még mindig Dániában és Svédországban a legerősebb (40, illetve 39 százalék), Lettországban (23 százalék) és Litvániában (24 százalék) a leggyengébb. „Az erősebb középosztállyal rendelkező országokat az egy háztartásban élő, munkahellyel rendelkező felnőttek magasabb száma és a kétkeresős háztartások számának növekedése jellemzi” – mondta el a kötet kiadója, Daniel Vaughan-Whitehead, az ILO vezető közgazdásza. Ezt az állítást támasztja alá Spanyolország példája, ahol a középosztály 1980-as évek óta megfigyelhető dinamikus növekedése elsősorban a nők munkaerő-piaci részvételi arányának látványos emelkedésének tudható be. “Ez azt is jelenti, hogy egy jövedelem ma már talán nem elegendő a középosztályban maradáshoz. Egyes, általában középosztálybéliként számon tartott és nők által dominált szakmák képviselői – így például a tanárok és az orvosok - ma már nem feltétlenül tartoznak a közepes jövedelmű csoportokhoz” – tette hozzá Daniel Vaughan-Whitehead.

A tanulmány bemutatja a medián-jövedelmet is. Az ettől mért távolság alapján megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi válság során, elsősorban 2008 és 2011 között csökkent a középosztályba tartozók száma. Ugyanakkor a középosztály zsugorodása már a krízis előtt is számos országban, elsősorban Németországban (-3 százalék évente) de Luxemburgban, Hollandiában, Görögországban, az Egyesült Királyságban és még Dániában is tapasztalható volt. Ezekben az országokban a munkavállalók gyakran az alacsonyabb jövedelmű csoportokba csúsztak le. A középosztályba tartozókat igen hátrányosan érintették a válság munka világára gyakorolt negatív hatásai az olyan országokban, mint Görögország, Spanyolország, Észtország, Ciprus és Portugália. Bár a válságot megelőzően a középosztályba tartozók száma emelkedett Spanyolországban, a krízis kezdetekor ez a tendencia megfordult. A válság hatására hasonlóképpen megtorpant a középosztály erősödése a közép- és kelet-európai országokban.

Szakpolitikai válaszok kellenének

A középosztály lassú romlása a munka világában több összetett tényezőnek tudható be, amelyeknek relatív súlya a nemzeti sajátosságoktól függően változik. Néhány országban az alacsonyabb bérek és a közszférában foglalkoztatottak számának csökkenése – ami hátrányosabban érintette a nők munkaerő-piaci részvételét az állami szektorban – vezetett a középosztály hanyatlásához. Más országokban az egyes szakmákhoz vagy foglalkozásokhoz tartozó munkavállalók elvándorlása játszott fontos szerepet. A munkahelyek rosszabb minősége, az alacsony béren működő ágazatok, illetve a fokozatosan gyengülő kollektív alku mechanizmusok is hozzájárultak a folyamathoz. Ezzel szemben a stabil ipari kapcsolatok – ahogy az Hollandiában, Svédországban, Belgiumban és Franciaországban volt megfigyelhető – a középosztály nagyobb stabilitásához vezettek.

A könyv külön fejezetekben foglalkozik a balti államokkal, Belgiummal, Franciaországgal, Németországgal, Görögországgal, Magyarországgal, Írországgal, Olaszországgal, Hollandiával, Portugáliával, Spanyolországgal, Svédországgal és az Egyesült Királysággal. “A középosztály gyengülése komoly aggodalomra ad okot, elsősorban azért, mert leginkább a fiatalokat sújtja, és így növeli a generációk közötti jövedelemkülönbséget. A megnövekedett egyenlőtlenségek és a középosztály fokozódó lemorzsolódása miatt célzott szakpolitikai intézkedésekre van szükség a folyamat megállításához. Ezek az intézkedések nemcsak az életszínvonal javulásához, hanem a fenntartható gazdasági növekedés ösztönzéséhez is hozzájárulnak majd” - állapította meg Heinz Koller, az ILO főigazgató-helyettese és az Európai és Közép-Ázsiai Regionális Irodájának igazgatója.

Az ILO kiadványa két, egymástól eltérő szemszögből vizsgálja a jövedelmi egyenlőtlenségeket: egyrészt meghatározza, hogy a munka világában mely jelenségek és trendek járulhattak hozzá a jövedelmi egyenlőtlenségek kialakulásához; másrészt az egyenlőtlenségeket különböző – és nem csak a két szélsőség, azaz a legmagasabb és legalacsonyabb - jövedelmi csoportok perspektívájából közelíti meg. A fő hangsúly a közepes jövedelmű, vagy az általában középosztályba sorolt csoportokon van.

Gyengébbek vagyunk az átlagnál

Tóth István György, a magyar fejezet szerzője lapunknak a hazai középosztály helyzetét úgy jellemezte: “bár a jövedelmek egyenlőtlensége nem nagyobb Magyarországon, mint egy “átlagos” Európai uniós országban és a közepes jövedelemmel rendelkezők aránya is hasonló az európai átlaghoz, a magyar középosztály számában mégis kisebb, illetve vagyonát és pénzügyi tartalékait tekintve pedig gyengébb, mint egy “átlagos” európai országban.” Az okokat kutatva, a TÁRKI vezérigazgatója 6 pontot sorolt fel.

1. A középosztály sohasem volt erős Magyarországon. A második világháború előtti Magyarország társadalmi és gazdasági szerkezetét a mezőgazdaság túlsúlya és az iparosodás kezdetleges foka jellemezte, meghatározó volt az erős vagyonkoncentráció mind a mezőgazdaságban, mind az iparban, magas fokú volt a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség és az ennek következtében kialakult duális társadalmi szerkezet.

2. A háború utáni kommunista korszak széles társadalmi mobilitást idézett elő az országban, de a magyar társadalom kétharmadát a nyolcvanas években is státusz-inkonzisztensnek lehetett nevezni, ami leginkább az akkori „középosztályt” jellemezte. Ezek a köztes társadalmi csoportok kulturális, anyagi és egyéb szempontból inkonzisztens pozíciót foglaltak el, a különböző társadalmi dimenziókban különböző helyzetben voltak, ami nem tette lehetővé egy egységes, vagyonát és fogyasztását tekintve is erős középosztály kialakulását.

3. A rendszerváltás, ahogyan azt levezényelték, a foglalkoztatás terén nagymértékű esést eredményezett: a látszólagosan magas, de nem hatékony foglalkoztatásról olyan rendszerre tértünk át, amit nagyon alacsony foglalkoztatottság és a munkaerőpiacról kiesettek nagy száma jellemez. Hosszú évek rosszul kalibrált társadalmi és gazdaságpolitikáinak hatására hatalmas, alacsonyan képzett tömegek estek ki hosszú időre a munkaerőpiacról, ami egyrészt növelte ugyan a versenyszektor termelékenységét, másrészt viszont az egész társadalomban a hatékonyság szintjének csökkenését eredményezte. Ezek a csoportok „alulról” nem jelenthettek utánpótlást a középosztály számára.

4. A privatizáció, amit jelentős részben a szocializmusból örökölt adósság menedzselésének kényszere hajtott, s amit menedzseri kivásárlások mellett a gyorsan lebonyolított nagyszabású (elsősorban külföldi érdekeltségeknek történő) eladások jellemeztek, fejlődést hozott, jelentős technológiai változást, hatékonyságot és versenyképesebb munkakultúrát eredményezett a versenyszektorokban, de nem járult hozzá jelentősen a magyar középosztály számbeli arányának növekedéséhez és megerősödéséhez.

5. A közszféra, ami hagyományosan a középosztály állásainak nagy részét adja (egészségügy, oktatás, szociális ellátás), hosszú ideig megreformálatlan maradt. A hatékonyság hiánya ezekben a szektorokban túlfoglalkoztatottságot és alulfizetettséget eredményezett sokaknak, ami önmagában is jelentősen járult hozzá, hogy a középosztály vagyonát vagy megtakarításait tekintve gyenge maradt.

6. A háromoldalú társadalmi párbeszéd intézményei 20 évnyi működés után, fokozatosan vesztettek erejükből majd a kormány tovább gyengítette őket 2010-ben és azóta is. A szakszervezetek gyengék, megosztottak, lefedettségük és tagságuk rendkívül alacsony. Erős és működőképes tripartit testületek hiányában, a Munka törvénykönyvének módosítása lehetővé tette a munkáltatók részére, hogy nagyobb rugalmasságot követeljenek, ami kevesebb biztonságot jelent sok középosztálybeli állásban.