Vajon lesz-e olyan politikai tömörülés, amelyik bátran kimondja, hogy a választásokat követően szigorítani kell a „Nők 40” programon, a „Férfi 40” akciót pedig végleg le kell venni a napirendről?
A Jobbik bevezethetőnek tartja, hogy a férfiak 40 év munkaviszony után nyugdíjba menjenek. Sneider Tamás, az ellenzéki párt alelnöke november 28-i budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta: a kormány sem vonja kétségbe, hogy vannak olyan szakmák, ahol bizonyos kor felett lehetetlen teljesíteni, azonban mégsem lép semmit.(…) A jobbikos politikus számításai szerint a férfiak korkedvezményes nyugdíjazása 160 milliárd forint kiadást jelentene a költségvetésnek. Az intézkedést fokozatosan, négy éven keresztül valósítanák meg, s az első évben 35-40 milliárd forintos költséggel számolnak. Erre a szociális hozzájárulási adó bevételtöbblete fedezetet adna - mondta, hozzátéve: egy felmérés szerint a rendszer átalakítását a társadalom 76 százaléka támogatja. (forrás: jobbik.hu)
Indításként: a szociális hozzájárulási adó 2017-ben 5 százalékponttal, 2018-ban további 2 százalékponttal csökken. Erre alapozni és építeni egy új – a jelenlegi nyugdíjkonstrukciót jelentősen módosító és többletkiadást generáló – javaslatot meglehetősen kockázatos. A magyar társadalom 76 százalékos támogatási indexére pedig nem elegáns hivatkozni, mivel köztudott, hogy honfitársaink döntő többsége számtalan olyan intézkedést elfogadna és megszavazna, amely több pénzzel és kevesebb aktivitással párosul. Ilyen például a feltétel nélküli alapjövedelem, a négynapos munkahét, a több fizetett munkaszüneti nap, és így tovább.
A 2014 –es tavaszi választási kampány véghajrájában a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje azt ígérte, hogy győzelmük esetén nem tervezik a nők negyven év szolgálati viszony utáni nyugdíjlehetőségének megszüntetését, sőt, annak könnyítésén gondolkodnak úgy, hogy a felsőfokú intézmények nappali tagozatán töltött éveket is beszámolnák a negyven évbe. Az MSZP 2014. évi nyerési esélyeit ismerve senki nem vette komolyan a minden szakmai alapot nélkülöző bejelentést, amely így gyorsan a feledés homályába merült. Két és fél évvel ezelőtt a „Férfi 40” elképzelésről még az ellenzéki párt egy szót sem ejtett.
Egy év szünet után, 2015 nyarán egy vasutas szakszervezeti tisztségviselő állt elő népszavazási kezdeményezésével, amellyel a „Nők 40” programot akarta „férfiasítani” oly’ módon, hogy negyven év munkaviszony után az urak is elmehessenek nyugdíjba, életkoruktól függetlenül, mondjuk 58-62 évesen. A koncepció a rendszerszemlélet minimumát is nélkülözte, ennek ellenére a két legnagyobb országos munkavállalói érdekképviselet - a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a LIGA Szakszervezetek - azonnal felkarolta. Lépésüket azzal indokolták, hogy a korkedvezményes nyugdíj eltörlésének kedvezőtlen hatásait ezzel az intézkedéssel részben ellensúlyozhatják. Ez teljességgel téves teória, mivel az emberi szervezetet nagy igénybevételnek kitevő, és speciális munkakörökre vonatkozó kedvezményszabály hiánya nem váltható ki egy általános érvényű, a feltételek teljesülése esetén (40 év) minden munkavállalóra kiterjedő szabály érvényesítésével.
A „Férfi 40” programra rögtön rástartolt az MSZP és néhány nap múlva a Jobbik is beállt az új nyugdíjkonstrukcióval kapcsolatos referendum kiírását támogató szervezetek sorába. Szerencsére az Alkotmánybíróság még időben közbelépett, és 2015. szeptember 15-i elutasító döntésével lenullázta a népszavazási kezdeményezést és értelmetlenné tette a már megkezdett aláírásgyűjtést.
2016. november 29-én a Magyarország Országgyűlése vitanapot is tartott a szóban forgó témakörről. A hírek szerint a Jobbik és az MSZP ebben a kérdésben ismét „egymásra talált”, a különbség csupán annyi, hogy a jobboldali ellenzéki párt 40 év szolgálati időt, a baloldali politikai tömörülés 41 év szolgálati időt (alapvetően munkaviszonyt) jelöl meg a kedvezményes, korhatár alatti nyugdíjba vonulás feltételéül.
Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt állítom: ez a mostani kezdeményezés – különböző változatokban – egészen 2018. tavaszáig meghatározó módon szerepel majd a két legnagyobb ellenzéki erő repertoárjában. Kíváncsi vagyok, hogy a többiek miként licitálnak az ígéretversenyben. Vajon lesz-e olyan politikai tömörülés, amelyik bátran kimondja, hogy a választásokat követően változtatni (szigorítani) kell a „Nők 40” programon, a „Férfi 40” akciót pedig végleg le kell venni a napirendről. Ugyanis mindkét konstrukció ésszerűtlen, következetlen és igazságtalan.
Sajnos az a várható szcenárió, hogy a közeli jövőben senki nem fog vállalkozni a racionális megoldás képviseletére, ezért vélhetően ismét megalapozatlan politikai árverés (vagy átverés?) tanúi leszünk az elkövetkező másfél évben. Játék folyik majd, cinkelt lapokkal.
Ha a férfiak százezreit (!) is közvetlen eszközzel a kedvezményes nyugdíjazás lehetőségének utcájába terelik, akkor néhány év alatt könnyen újabb mintegy 200 milliárd forintos többletkiadással számolhat a Nyugdíj-biztosítási Alap. Az egészséges férfiak viszonylag korai nyugállományba vonulása, és a külföldi munkavállalás reményében kivándorló fiataljaink növekvő száma hatalmas járulék– és adóhiányt okozhat. Mivel a nyugdíjkifizetés folyó finanszírozásból táplálkozik, nem kérdés, hogy az ő általuk be nem fizetett adó- és járuléktömeget azonnal pótolni kell valahonnan.
Vajon miből? Első sorban az itthon maradt munkavállalók és munkaadók megnövelt befizetéseiből, ami az egyébként sem kiemelkedő versenyképességünket érzékelhetően rontaná.
A „Nők 40” program keretében a bevezetés évében (2011-ben) csaknem 50 ezren, 2012-ben 30 ezren, a 2013. évben 25 ezren, a 2014-ben 27 ezren éltek a lehetőséggel. Az első évben 23 milliárd forint lett a nyugdíj kasszát terhelő többletköltség, 2015-ben ez az összeg már 185 milliárd, míg a 2016-ra csaknem 200 milliárd többletkiadást terveztek. Joggal vélelmezhető, hogy a bérek gyors ütemű növekedésével a jövőben jelentős mértékben fog emelkedni az ezen az ágon megjelenő, újonnan megállapított nyugdíjak összege is. Ehhez kapcsolódna kiadási többletként a „Férfi 40” program államháztartást terhelő egyáltalán nem elhanyagolható költsége.
Azt is figyelmen kívül hagyják a nyugdíjötlettel házalók, hogy hatvan esztendeje az éves születési szám meghaladta a 200 ezret, ma pedig alig éri a 90 ezret. Tényleg nem érzékelik a Jobbik és az MSZP képviselői, hogy ebben a gazdasági és demográfiai helyzetben akciójuk csak szimpla politikai szédelgésnek minősíthető?
Mi a megoldás? Egy olyan átlátható, korhatár előtti nyugdíjazási szisztéma rendszeresítése, amely erősen redukált nyugellátást biztosít a korhatár előtt nyugállományba vonulni szándékozóknak, és választási lehetőséget kínál a nehéz élethelyzetekben. A lényeg, hogy az új nyugdíjszabály ne legyen vonzó, ugyanakkor biztosítson kiutat és szerény megélhetést annak a személynek, aki rajta kívül álló okokból eredően 62-65 évesen már nem tud állást vállalni. A 62 év feletti személyek esetében például az irányadó nyugdíjkorhatár előtti három évben esetleg évi 6-8 százalékos nyugdíjcsökkenés érvényesítésével lehetőséget lehetne biztosítani a visszavonulásra. Ezzel a megoldással a 62-65 közötti életerős és munkahellyel rendelkező emberek érdekalapon aktívak maradnának a munkaerőpiacon, míg a perspektíva nélküli, esetleg gyenge fizikai állapotú személyek ugyan szerényebb járandósággal, de nyugdíjasok lehetnének. Férfiak és nők egyaránt.
