Mintegy ötezren alszanak itt hetek óta indián sátrakban, arra is készen, hogy megbirkózzanak a jövő héten várható akár mínusz 14 fokos hőmérséklettel is. Eddig még senkit nem tántorítottak el – magyarázza egy nő, aki Kaliforniából érkezett. Minden küzdelmesebb és mindenki folyamatosan aggódik a többiek miatt, de senki nem távozik, és ezt csodálatosnak tartom.
Az 1885 kilométer hosszú Dakota Access csővezeték a tervek szerint naponta 470 ezer hordónyi olajat szállítana Észak-Dakotából Illinois-ba, ahol csatlakozna a hálózathoz. A vezeték már csaknem készen van, annak az egy szakasznak a kivételével, amelynek a Missouri-folyó alatt kéne áthaladnia, közel a sziú és dakota indiánok rezervátumához, a Standing Rockhoz. November elején a kormányzat leállíttatta a csővezeték építési munkálatait a folyónál, hogy megvizsgálják: milyen körülmények között kapták meg az engedélyt korábban.
A csővezeték építője, a dallasi székhelyű Energy Transfer szerint a projekt nem veszélyezteti a környezetet:
Mi csupán egy vállalat vagyunk, amely infrastrukturális létesítményeket hoz létre, törvényes keretek között. Biztonságos csővezetéket építünk, amely áthalad majd a folyón azon a helyen.
Ám az olajvezeték esetleges sérülése valójában beláthatatlan egészségügyi és környezeti katasztrófával járna, hiszen a Missouri folyó biztosítja a helyi vízellátást. A vezeték ráadásul számos indián szent területen és temetkezési helyen is áthaladna. Számunkra ez a föld szent, mert a miénk ez a terület, amely előttünk az őseinké volt – mondja egy sziú asszony, a tiltakozók táborának szakácsa. Ahol ezt a csővezetéket megpróbálják felépíteni, ott temetkezési helyek vannak. Számunkra ezek szent helyek. Nem építkezhetnek temetőkre.
A Standing Rock őslakosai nincsenek egyedül: 200 másik indián törzs és veterán katonák is melléjük álltak. Ez 100 éve a legjelentősebb őslakos-gyűlés. Az indiánok azt mondják: egyfajta spirituális ébredésként élik meg a tiltakozást, amely a tőke és a hatalom elnyomása elleni jelképes harccá nőtte ki magát.