Az egyik szerint a teherűrhajó elpusztult, a rakomány jórészt elégett a sűrű légkörben fellépő súrlódás miatt, ami pedig mégis visszajutott a talajra, az sem okozott veszélyt, mert a Tuvai Köztársaság tulajdonképpen lakatlan hegyvidékére zuhant vissza. A másik változat szerint a kapszula pályára állt, csak azt nem sikerült egyelőre bemérni, hogy pontosan hol is történt mindez, és most épp merre jár. Az utolsó telemetriai adatok szerint a navigációs antennák kinyíltak, de a működéshez szükséges áramot generáló napelemek helyzetével kapcsolatban nincs adata a földi irányításnak.
Érdekesség, hogy a Progresszt szállító Szojuz U típusú rakétának ez volt az utolsó előtti útja, kérdés, hogy ezek után lesz-e még egy. A rakomány elvesztése nem sodorja veszélybe az ISS lakóit, az űrállomáson lévő mind a hat embernek bőven jut még ellátmány, ráadásul hamarosan egy japán teherűrhajó is elindul majd, amely szintén visz ételt és egyéb dolgokat az űrhajósoknak. Volt azonban pár dolog a Progresszen, amiért kár, hogy elveszett. A rakománylistából kiderül, hogy most küldték fel az Orlan nevű, új űrruha-generáció első példányait. Az Orlant számítógépes vezérlésű hőmérséklet-szabályzó rendszerrel szerelték már fel, és úgy lett strapabíróbb, hogy közben az űrhajósok könnyebben tudnak mozogni benne.
A rakomány fontos része a víz volt. Bár még maradt elég, de a pótlás késése újra rámutat arra a tényre, hogy míg az amerikai részen már rég átálltak a víz teljes tisztítására és újrahasznosítására, az oroszoknál ez még nem történt meg. Az ok egyszerű: az űrhajósok nem szeretnének olyan vizet inni, amit az állomás rendszerei a saját izzadságukból és vizeletükből forgatnak vissza.
