A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának rendezvényére húszan jöttek el az akkor Ausztráliában szerepelt magyar sportdelegációból, köztük olyan olimpiai bajnokok, mint Keleti Ágnes, Lemhényiné Tass Olga, Reviczkyné Köteles Erzsébet, Kárpáti György és Bolvári Antal.
Az olimpikonok egy korabeli farmotoros Ikarus busszal érkeztek az egyetem főépülete elé, ahol a program koszorúzással kezdődött a Műegyetem rakparton, a '56-os forradalom emlékműjénél. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának nevében Nébald György elnök és a Németországból az ünnepség kedvéért hazaérkezett Benedek Gábor helyezte el az emlékezés virágait, a sportolók nevében Kárpáti György és Kertész Alíz, a Magyar Olimpiai Akadémia részéről Jakabházyné Mező Mária főtitkár és Győr Béla tanácstag koszorúzott. Ezt követően a volt sportolók egy-egy gyertyával emlékeztek a forradalom hőseire.
Az ünnepség a BME épületében folytatódott, ahol Nébald György köszöntőjében kiemelte: az ünnepségnek az adott aktualitást, hogy 1956. november 22. és december 8. között lezajlott melbourne-i olimpián éppen kereken 60 évvel ezelőtt, november 30-án született meg az első magyar aranyérem az Urányi János, Fábián László kajakkettes jóvoltából.
A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke emlékeztetett arra, hogy a rendkívül sikeres, 16 magyar aranyérmet hozó 1952-es helsinki olimpia után Melbourne-ben nyert 9 arany-, 10 ezüst- és 7 bronzéremnél lényegesen többre számított a közvélemény, de a forradalom közbeszólt.
"Nagyon nehéz körülmények között utaztunk ki, készültünk fel és versenyeztünk. Amikor sportolóink elindultak itthonról, még győzelemre állt a forradalom, 60 éve ilyenkor azonban már mindenki tudta, hogy elbukott, s a sportolóknak ebben a tudatban kellett szerepelniük" - idézte fel a múltat az elnök.
Magyar Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke arról beszélt, hogy Magyarország Melbourne-ben 12 sportágban 111 sportolóval képviseltette magát, s az éremtáblázaton így is a negyedik, a nemzetek pontversenyében pedig az ötödik helyen végzett. Hozzátette: az olimpia legeredményesebb sportolója a négy aranyérmet begyűjtő Keleti Ágnes lett.
"Az akkor megszerzett 199 olimpiai pontot csak ötször sikerült túlszárnyalni" - hangsúlyozta Magyar Zoltán, aki hozzáfűzte: az olimpia után 48-an nem tértek haza, hanem folytatták külföldön az életüket.
A melbourne-i olimpikonok nevében Lemhényiné Tass Olga emlékezett vissza a hat évtizeddel ezelőtt történtekre, a forradalom áldozataira, illetve a melbourne-i eseményekre. Felidézte, hogy sokáig úgy nézett ki, nem is tudnak részt venni az olimpián, majd autóbuszokkal indultak Csehszlovákiába, ahonnan két francia repülőgéppel egy hétig tartó utazással jutottak el Ausztráliába. Elmondása szerint a versenyzők odakint meglehetősen bizonytalanok voltak, mert felváltva kapták otthonról a jó és rossz híreket, de ennek ellenére nagyon komolyan edzettek.
Elmesélte azt is, hogy a kéziszercsapat döntője előtt elveszítette nemzeti színű szalagját, s helyette szivárványszínű szalaggal versenyzett, amely a szebb jövőbe és egy boldogabb Magyarországba vetett reményt jelentette a számára. Mint elmondta, a sportvezetés Melbourne után nagyon humánusan minden versenyzőnek megadta a lehetőséget, hogy szabadon döntsön, hazatér, vagy kint marad. Mivel neki családja volt, hazatért, s a Keleti pályaudvaron már az új államvezetők fogadták a delegációt.
"A forradalom ugyan elbukott, de nem volt hiábavaló, mert úgy gondolom, valami mégis elkezdődött akkor" - zárta '56-os visszaemlékezését Lemhényiné Tass Olga.
