A kormány az idén januárban még hezitált, hogy hozzányúljon-e a közfoglalkoztatásban résztvevők béréhez, de végül nem emelt az összegen. A pár napja aláírt 2017-es bérmegállapodásban már szóba sem került a közmunkások fizetésének javítása, sőt a cél, hogy egyre nagyobb legyen a távolság a piaci munkáért kapható minimálbér és a közmunkások bére között. A kormány szerint ez majd arra ösztönzi a közfoglalkoztatottakat, igyekezzenek a mostani 12 százalékos aránynál többen munkát találni a nyílt munkaerőpiacon.
A munkaadói szervezetek közül a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) is azt javasolta a kabinetnek, ne emeljék a közmunkás bért. Utóbbi szervezet közleménye viszont azt is kiemelte, hogy csak piacképes képzések bevezetésével együtt lehessen közmunka programokat indítani. A kormány is látja, mit kellene tenni, de egyelőre legfeljebb az utóbbi években leépített, szétvert munkaügyi ellátórendszer helyreállítására tesz kísérletet, ám a kifizetések arányán nem változtat: százmilliárdok jutnak közmunkás bérekre, nem sokkal több, mint 3 milliárd a támogató szakemberekre. Kulinyi Márton, az esélyegyenlőségért küzdő foglalkoztatási szakemberek által működtetett Esély Labor Egyesület vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az ösztönzésnek csak egy kis szelete a bérkülönbség, a kitörésnek ma sokkal erősebb korlátja a mobilitás, benne az utazási költségtérítés hiánya, és a kevés információ.
A gazdaság valamennyi szereplője egyetért abban, hogy a fokozatos átmenet segíthetné a munkavállalókat a piaci feltételekhez történő alkalmazkodásban. A mainál szélesebb körben lehetővé kellene tenni a közmunkásoknak, hogy alkalmi munkát, esetleg három hónapos rövid távú munkát vállaljanak valamelyik piaci cégnél, mert ezek a kis lépések javítanák az alkalmazkodó képességüket. A régóta kiszolgáltatott helyzetben lévő dolgozók egy ilyen rugalmas, a közmunkába való visszalépés lehetőségét nem kizáró megoldással sikeresebben vennének részt az álláskeresésben – fogalmazott Kulinyi és szinte szó szerint ezt mondta az agrárkamarát vezető Győrffy Balázs is a Világgazdaságnak nemrég adott interjújában. Az elnök a munkáskezeket kereső mezőgazdasági vállalkozók oldaláról azt emelte ki, fontosnak tartják, hogy legyen rugalmas az átjárás a közfoglalkoztatás és a privát szféra között, azaz bármikor kikérhesse a vállalkozó a közfoglalkoztatottat és bármikor visszaadhassa őt.
Túltolták a közmunka bringát is
Bárhonnan közelítünk is a kérdéshez, biztos, hogy megérett az idő a közmunka eddigi rendszerének felülvizsgálatára. Az első jelzés, hogy a kormány nem akarja tovább erőltetni a zsákutcás foglalkoztatást, hogy a 2017-es büdzsében 15 milliárd forinttal kevesebb szerepel közfoglalkoztatás címén, mint az idei költségvetésben. Míg 2011-ben még csak 59,8 milliárdot szánt erre a kormány, addig a csúcson, vagyis 2016-ban 340 milliárddal számolt, amit 240 ezer közmunkás bérezésére és a rendszer működtetésére terveztek. Amikor a közfoglalkoztatás kritikáit hallgatja az ember, érdemes azt is megnézni, hogy eközben fokozatosan csökkentek az aktív munkaerőpiaci eszközök, amelyek a piaci munka világába történő visszavezetést, oda segítést szolgálnák. A 2011-es 189,3 milliárddal szemben az idén már csak 121,7 milliárd jutott erre a célra.
A közmunka programok határát jelzi, hogy a kormány már dolgozik a közfoglalkoztatásból való kilépést elősegítő változtatásokon. A parlament előtt van egy kisebb csomag egyes foglalkoztatási törvények módosítására, de ez még csak két ponton változtatna a közmunkások hétköznapjain. A közfoglalkoztatott ezután nemcsak a felajánlott munkát lesz köteles elfogadni, hanem a számára kijelölt képzést is. A másik változás, hogy míg a regisztrált munkanélküliek utazási kedvezményt kapnak, ha állásinterjúra mennek, ez nem jár a közfoglalkoztatottnak, ha ő akar kitörni mostani helyzetéből és piaci munka után próbál menni. Bő két hete a parlament gazdasági bizottságában az Együtt képviselője javasolta, hogy a közmunkások is kapják meg a fizetett utazás lehetőségét ebben az esetben, de a kormány jelenlévő képviselője elutasította ezt.
Ilyen ellentmondások közt gondolják tovább a közmunkát. Az agrárkamara például azt kérte, a kabinet tegye lehetővé, hogy a vállalkozó által kikért és a munkaügyi központ által kiközvetített közmunkás vagy munkanélküli dolgozó munkabérének közterheit, vagy legalább azok egy részét átvállalhassa az állam. Az erdőgazdálkodókhoz hasonlóan a kézimunkaerő-igényes gyümölcs- és zöldségtermesztésben is szeretnék elérni a járuléktámogatást. A tervekben szerepel, hogy mentori szolgáltatás segíti majd a közfoglalkoztatottak képzésben maradását, a lemorzsolódás megakadályozását. A közmunkából való sikeres kilépéshez ugyanis elsősorban képzettség kellene, de a Belügyminisztérium 2014-es adatai szerint a közfoglalkoztatottak 8 százalékának nincs meg a 8 általánosa, 46 százalékuk épp csak ennyit végzett, további 28 százalék pedig szakmunkásképzőt. Az oktatási és foglalkoztatási szakemberek tiltakozásának hatására most épp ismét 18 évre emelik a korhatárt, ami alatt fiatalt nem alkalmazhatnak közmunkásként, de – mivel ezzel párhuzamosan a kötelező iskolalátogatás korhatára nem emelkedik – ettől nem lesznek felkészültebbek a fiataljaink. A további tervekben a 25 év alatti fiatalok közmunkába történő bevonását korlátoznák, három éven belül csak egyévnyi közmunkát vállalhatna valaki.
Már nincs elég jelentkező
Az Esély Labor Egyesület vezetője arra emlékeztetett, ma nagyon fontos akadálya a sikeres álláskeresési programoknak, hogy a Belügyminisztérium az irreálisan magas közfoglalkoztatási keretszámok feltöltésére kényszeríti a kormányhivatalok munkaügyi központjait. Ezeknek a hivataloknak a legfontosabb feladata Kulinyi Márton szerint, hogy feltöltsék a keretet, 240 ezer embert be kell terelniük a rendszerbe. A szépen hangzó szlogenek ellenére azonban abban nem érdekeltek, hogy segítsék kivezetni a közmunkásokat a mostani helyzetükből.
A civil szervezet vezetője ezt azért tartja fontos akadályozó tényezőnek, mert már nincs elég jelentkező a közmunkára sem. Budapesten 40-50 százalékos feltöltöttséggel mennek a közmunka programok, nem lehet teljesíteni a kormány terveit. Azért érthetetlen a túltervezés, mert például a VIII. kerületben a válság mélyén is csak 340 embert találtak az Út a munkához programba, most mégis ezer főt akar felvenni az önkormányzat a közfoglalkoztatásba. A közigazgatás átszervezése miatt lecsökkent a munkaügyi hivatalok hozzáértő szakembereinek száma, aki maradt, az többnyire beletörődött, hogy kénytelen jelentkezőket vadászni. Ilyen helyzetben elvész a motiváció, hogy kivezesse az embereket a közmunkából, ráadásul még ott sincs semmilyen következménye a sikertelenségének, ahol van valamilyen hatékonysági ellenőrzés – mondta Kulinyi.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hivatalnok nem ad át minden szükséges információt a közmunkásoknak a kitörési lehetőségekről, ugyanakkor jelzi, hogy az utóbbi hat évben a kormány fokozatosan leépítette a 2010 előtti munkaerő-piaci szolgáltatások rendszerét. Ez civil vagy nonprofit szervezetek uniós forrásból megvalósított kivezető programjaiból állt össze, s mentorokat, vállalati kapcsolattartókat működtettek. Ha hat évig nem locsoljuk a veteményest, ott nem terem semmi, szolgáltatás sem – érzékelteti a helyzetet a foglalkoztatási szakember. A kormány azt tervezi, minden kormányhivatalban öt fős központokat hoz létre, 100 fős megyei és 174 fős járási tanácsadói hálózatot épít ki a személyes mentori segítség megvalósításához.
Amikor egyes számítások szerint már 150 ezer munkahely betöltetlen az országban, akkor a legtöbb elemző szerint komolyabb lépésekre lenne szükség a közmunka lezárásának támogatására. Kulinyi Márton is hasznosnak tartja ennek a hálózatnak a létrehozását, újraindítását, de a lépés veszélyeire is figyelmeztetett, például arra, hogy nem várható érzékelhető siker, ha bedobják ezeket az embereket a mély vízbe kidolgozott módszertani útmutatók és kiépített rendszer nélkül. A kérdéssel sokkal komolyabban kellett volna eddig is foglalkozni, hiszen az Európai Unió évek óta figyelmezteti a magyar kormányt, csoportosítsa át a közmunka forrásait az aktív munkaerő-piaci formák támogatására – emlékeztetett a szakértő.
Kiútkeresés
A megoldást keresve Kulinyi azzal számolt, hogy a mostani 200 ezer közfoglalkoztatottból 20 ezer a mobilitás segítésével és egy jó mentorral viszonylag könnyen átterelhető lenne a piacra, további 20 százalékot 2-3 év alatt a már említett rugalmassággal, átmeneti foglalkoztatások után ki lehetne vezetni a közmunkából. Megoldás lehet a munkatapasztalat megszerzésének segítése olyan munkakörök megtalálásával, amelyek közel vannak a munkát kereső készségeihez, motivációjához. A civil foglalkoztatási szervezet vezetője az állam felelősségére emlékeztetett, amikor a MÁV, a vízügy vagy éppen a kulturális közfoglalkoztatás magas létszámadatait sorolta, hiszen a kormány csökkentette le ezeken a területeken a bérkeretet, ami arra kényszeríti az állami és önkormányzati cégeket, hogy az állam által fizetett olcsó közmunkásokat dolgoztasson. Legalább 50 ezer közfoglalkoztatottat át lehetne léptetni ezekbe a cégekbe, akik jó szervezés mellett nem sokkal több pénzért profi munkát tudnának végezni. Ehelyett a kormány épp az állami vállalatoknál tervez további elbocsájtásokat 2017-ben. Erről beszélt Bálint Mónika, a Közmunkás Mozgalom a Jövőért vezetője is a Népszavának. Ha az állami cégeknél átalakítaná az állam a foglalkoztatást, tömegeket vezetne ki a közmunkából, egyharmadát a mostani közmunkásoknak fel tudná szívni a közszféra – vélekedett a szakértő.
A civil szervezet vezetője üdvözli, hogy több törvénymódosítási kezdeményezés is megjelent, amelyek uniós forrásokra építve több közmunkásnak adnának lehetőséget, hogy bekerüljenek képzési programokba, támogatott foglalkoztatási programokba, vagy fejlesztenék a munkaközvetítő ellátórendszert. Mások mellett azt javasolta korábban a Közmunkás Mozgalom a Jövőért és a Magyar Szegénységellenes Hálózat is, hogy az aktív munkaügyi ellátásokra fordítson több pénzt az állam. Jó iránynak tartják, ha a készülő mentori hálózat a szóba jöhető piaci munkahelyekkel sokkal szorosabb együttműködésben tervezi meg a képzéseket. Bálint Mónika szerint ugyanakkor nagyobb feszültséget fog teremteni a közmunkás bérek és a minimálbér közötti különbség növelése, mert így még megalázóbb lesz a közfoglalkoztatás a benne lévők számára, ráadásul erős a benntartási kényszer is, hiszen a kisebb önkormányzatoknál ma már a település működését a közfoglalkoztatás alapozza meg, hisz így állami pénzen végeztethet el olyan közfeladatokat, amelyek a kötelezettségei közé tartoznak. Működik a „lefölözés” is, hiszen természetesen minden önkormányzat a jól dolgozókat akarja megtartani, akiknek pedig valós esélyük lenne piaci munkát is találni, míg a gyengén teljesítőktől megszabadulna.
A kérdésre, hogy a néhány év alatt egekbe tornázott közfoglalkoztatás leépítése vajon mekkora idő alatt sikerülhet, a szakértő New York állam példáját hozta, ahol 1994-ben indítottak a magyarhoz hasonló közmunka programot. Ott 1998-ban jutottak el a felismerésig, hogy a munkához kötött segélyezési program zsákutca, ezért gyakornoki programot indítottak, amelyben valós munkahelyekre képeztek embereket, akik aztán ott maradhattak ezeken a posztokon rendes fizetésért. Ez lehet nálunk is a cél. Tudni kell azonban, hogy egy ilyen rendszer leépítése sokkal tovább tart, mint a felfuttatása. Az Egyesült Államokban tíz év alatt hozott eredményt a gyakornoki program, de a csúcson 75 ezer embert jelentő közfoglalkoztatásban még a mai napig bent ragadt pár ezer ember.
A Policy Agenda egy hónappal ezelőtt készült elemzése szerint a közfoglalkoztatottak már nem annyira hálásak a Fidesz-kormánynak, hogy sietnének az urnákhoz, ami esélyt adhat arra, hogy a politika fölött a gazdaság érdekei is megjelenjenek. Ha ki nem találnak valami új elvárást a kormánypártok, amivel röghöz köthetik ezeket az embereket.
