Schulz jövője egyelőre talány. A jövő szeptemberi német parlamenti választás után egyszerű parlamenti képviselő lesz? Netalán márciusban a külügyminiszteri tárca élén váltja Frank-Walter Steinmeiert, aki ugyanebben a hónapban hazája államfője lesz? Vagy januárban a szociáldemokraták bejelentik, hogy nem a pártelnök, hanem Schulz lesz az SPD kancellárjelöltje, ezzel együtt Angela Merkel kihívója?
Egy ideig biztosan nem kapunk választ ezekre a kérdésekre. Az azonban egészen bizonyos, hogy Steinmeier méltó utóda lenne a külügyi tárca élén. Öt nyelven beszél, s remekül kiismeri magát a nemzetközi diplomácia labirintusában. Kiválóan tud tárgyalni bárkivel.
Az európai politikában legalább annyira jól eligazodik, mint Angela Merkel. „Ha valaki olyan sokáig jelen van az európai politikában, akkor minden disznót ismer” – fejtette ki egy ízben. Az EP elnökeként számos felettébb kényes diplomáciai misszióban vett részt. Ellátogatott például Recep Tayyip Erdogan török elnökhöz, vagy Hasszan Rohani iráni államfőhöz. A Schulzot jól ismerők csak egyvalamitől tartanak. Időnként hajlamos nyersen kifejezni magát. Ezt időnként félreérthetik tárgyalópartnerei.
Lenne-e kancellárjelölt? Sokáig nem szívesen foglalt állást ebben a kérdésben. Amikor nyáron erről kérdezték, nem akart beszélni róla. Később azonban már úgy foglalt állást, ha Gabriel felkérné a tisztségre, akkor nem állna ellen, igent mondana. E kijelentése óta több hét telt el, s most már inkább úgy tűnik, hogy nem kényszerből vállalná el a kihívást, s szállna szembe Merkellel a választási kampányban, kifejezetten tetszene is neki a feladat.
Egy komoly hátránnyal indul azonban a kancellárral szemben. Miközben Merkel élete szinte nyitott könyv honfitársai számára, róla sokan még ma is keveset tudnak. A kancellár 11 éve áll az ország élén, ő már sok meglepetést nem tartogathat. Sigmar Gabrielről is megvan a németek véleménye, s ez nem túlságosan pozitív. A Spiegel ezért úgy látja, hogy Schulz akár tőkét is kovácsolhat abból, hogy kevesebbet tudnak róla, mert felkeltheti az emberek érdeklődését.
Hogy milyen posztja lesz majd Berlinben Martin Schulznak, az Gabrieltől is függ. Az SPD elnökét még ma is rendre barátjának nevezi. Igaz, e barátságra kettejük egyre erősödő ambíciójának árnyéka vetül. Mint a Spiegel írja, már nyáron szóba került Schulz neve az SPD esetleges kancellárjelöltjeként. Akkor Gabriellel megállapodtak abban: „Valamelyikünknek el kell vállalnia”. Állítólag még azt is levezették, mire kell majd figyelniük, ha akár egyikük, akár másikuk lesz a jelölt.
A feszültség az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodással keletkezett közöttük. Schulz, amikor Ottawában Justin Trudeau kanadai kormányfővel találkozott, megállapodott abban, hogy az SPD küldöttséget meneszt Kanadába, hogy a megállapodás részleteiről tárgyaljon. Minden elő volt készítve, Gabriel azonban lemondta az utat. Schulz nagyon dühös lett. „Kanadával és a Cetával már biztosan nem foglalkozom” – jelentett ki. Később mégis tovább harcolt, a megállapodást az utolsó utáni pillanatban elfogadták, ám a két szociáldemokrata politikus között csak nőttek a feszültségek. Ennek oka volt az, hogy miközben Gabriel népszerűségi mutatói megrekedtek, s nyilvánvalóvá vált, hogy nincs igazi esélye Angela Merkel ellen, Schulz egyre népszerűbb lett. Ez nem igazán tetszett az SPD elnökének, egyre bizalmatlanabbul tekintett az EP elnökére.
Gabriel számára lehetőségként merült fel, hogy Schulzot kancellárjelöltként indítja, miközben megtartja a párt elnökségét, Schulz szerint azonban ez a két poszt nem választható el egymástól, tehát ha indul a kancellári tisztségért, akkor egyúttal az SPD elnöki tisztségéért is.
Október elején a Spiegel már azt írta, hogy a párton belül egyre többen állnak Schulz mögé, s csökken Gabriel tekintélye, amit az EP elnöke komoly elégedettséggel vett tudomásul. Mindenesetre ez nem növelte a kettejük közötti bizalmat.
Az egyik legérdekesebb kérdés, hogyan hat a pártra rivalizálásuk. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, két dudás nem fér megy egy csárdában. A pártban úgy tartják: Gabriel elindul kancellárjelöltként. Ez azonban csak még nagyobb megosztottsághoz vezethet.
Profi foci helyett a politika
Hogyan vált az 1955-ben született Martin Schulz Európa egyik vezető politikusává? A katolikus Szentlélek magániskolában folytatta gimnáziumi tanulmányait. Fiatalkorában focista karriert álmodott meg magának.
Ám egy súlyos térdsérülés miatt idő előtt kénytelen volt szögre akasztani futballcipőjét. Nehezen tudta elfogadni az új helyzetet, mint a Bild Zeitungban 2012-ben elmondta, az alkoholba fojtotta bánatát. Könyvkereskedő tanonc volt, de kicsapongásai miatt eltanácsolták.
Orvos testvére segítette ki a bajból, az ő hatására járt terápiára, azóta egy kort alkoholt sem ivott. Később az Aachen közelében található 37 ezres városban, Würselenben egy könyvesboltot vezetett. Autodidakta módon sajátította el ismereteit. Írásaira, tehetségére az SPD-ben is felfigyeltek.
Amint egy kiadó jellemezte, nem csak eladó, hanem "olvasó" is volt. 1987-ben ő lett Észak-Rajna-Vesztfália legfiatalabb polgármestere Würselen városvezetőjeként. 1998-ig látta el a tisztséget. 1994-ben az európai parlamenti képviselő lett.
Bár Németországban nem feltétlenül könnyű az európai politikai színtér révén jelentős politikai karrierre szert tenni, neki ez sikerült, s nagy szerepe volt ebben Silvio Berlusconinak. 2003-ban ugyanis egy az EP-ben zajló vita során Schulz bírálni merészelte az akkori olasz kormányfőt (akkor Róma látta el az Európai Tanács soros elnöki tisztségét).
Berlusconi erre úgy válaszolt, hogy Schulzot könnyen el tudja képzelni egy náci koncentrációs tábor kápójaként. Bátor kiállása nyomán Martin Schulz az EP "sztárja" lett, egy évvel később megválasztották az európai szocialisták frakcióvezetőjének.
A 2009-es EP-választást követően nagy feltűnést keltett, hogy megakadályozta a José Manuel Barroso volt európai bizottsági elnök által irányított Európai Bizottság újraválasztását, s a Zöldek frakcióvezetőjével, Daniel Cohn-Bendittel szövetkezve a liberális frakció belga vezetőjét, Guy Verhofstadtot javasolta Európa új erős emberének.
Később feladta ellenállását, ugyanakkor Barrosótól engedményeket, a baloldali követelések programjába való beépítését követelte a szocialisták szavazataiért cserébe.
Ennek az alkunak az eredményeként az EP mandátumának feléig az Európai Néppárt, majd a szocialisták láthatták el az Európai Parlament elnöki tisztségét. Martin Schulzot 2012. január 17-én már az első szavazási fordulóban megválasztották a testület elnökének.
Népszerűsége nemcsak Európában volt egyértelmű, saját pártjában is igen hozzáértő személyiségnek tartják. 2013 szeptemberében az SPD-nél 98 százalékkal erősítették meg a párt Európa-ügyi megbízottjának pozíciójában.
2014. március elsején pedig az európai szocialisták kongresszusán 91,1 százalékkal választották meg listavezetőnek. Schulz aktív választási kampányt folytatott, gyakran emelte fel hangát az európai adóparadicsomok ellen. Mivel azonban az EP-ben a jobboldal került többségbe, ezért az Európai Néppárt listavezetőjeként indított Jean-Claude Juncker lett a „brüsszeli kormány” elnöke. Bár két pártcsaládból származnak, Juncker és Schulz között mindvégig kiváló volt az együttműködés, s a luxemburgi miniszterelnök kifejezetten sajnálja, hogy Schulz februárban átadja másnak a helyét.
