A magyar lakosságot nem igazán érdeklik a közéleti kérdések: 10 százalék alatti azok aránya, akik nagyon érdeklődnek a téma iránt, a lakosság csaknem kétharmada közepesen vagy kicsit és majdnem egyharmad teljesen távol tartja magától a közéletet. A felnőtt népesség többsége kevésnek ítéli meg az általa tájékozódásra fordított időt (82 százalék) és 40 százaléka szerint ez az idő az elmúlt években még csökkent is - derült ki a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián közös kutatásából.
Ahhoz képest, hogy a felnőtt népesség harmadát egyáltalán nem érdekli a politika saját bevallása szerint, viszonylag alacsonynak tekinthető azok aránya, akik a kutatás során adott válaszaik alapján egyáltalán nem tájékozódnak: 8 százalék. További 14 százalékra jellemző, hogy nem tájékozódik rendszeresen semmilyen forrásból. Az egyáltalán nem, vagy nem rendszeresen tájékozódók aránya igen magas a 30 év alatti korosztályban, 32 százalék.
Kiderült az is, hogy a Magyar Idők rendkívül alacsony olvasottsággal lépett be a politikai napilapok piacára, így nem tudta lényegesen befolyásolni a népesség tájékozódási szokásait. Tavaly óta lényegesen visszaszorult a politikai napilapok jelentősége a közéleti tájékozódásban. A megyei napilapok olvasóinak aránya az elmúlt évben 34-ről 24 százalékra csökkent. Összességében a politikai napilapokból és megyei napilapokból - beleértve a korábbi Metropolt és a jelenlegi Lokált - az elmúlt években még a lakosság 47 százaléka tájékozódott valamilyen gyakorisággal, jelenleg csak 33 százaléka.
A megyei napilapok olvasóinak megfogyatkozása mellett ebben a folyamatban a Metropol megszűnése is nagy szerepet játszik, de része a többi napilap ilyen távon nehezen kimutatható, de folyamatos példányszámcsökkenése is. Kiderült, hogy a kormányzati körök ugyan jelentős eléréshez jutottak azzal, hogy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került a Mediaworks több mint tucatnyi megyei lappal, ám a lakosság nem kizárólag azokból tájékozódik.
A megyei lapok közönsége legalább heti rendszerességgel tájékozódik valamely országos médiumból is. A válaszok alapján a megyei lapok olvasói az egyéb médiumok fogyasztásában nem mutatnak érdemi eltérést az átlagos hírfogyasztási szokásoktól. Tehát az nem állítható, hogy pusztán a megyei lapok közönsége a megyei lapok esetlegesen egyoldalú tájékoztatásával szemben védtelenek lennének.
A televízió dominanciája a közéleti tájékozódás terén töretlen, de a nyomtatott sajtótermékeket és a rádiót már megelőzi az internet is ezen a területen. Az internet a 18-29 évesek csoportjában megközelíti, de nem éri el a televízió jelentőségét: a netet az átlagosnál magasabb (44 százalék), a televíziót pedig alacsonyabb arányban (53 százalék) használják tájékozódásra. Még az internethasználók körében is megfigyelhető a televízió kiemelkedő szerepe: ebben a csoportban a televíziót 88 százalék, az internetet pedig 75 százalék használja valamilyen gyakorisággal tájékozódásra. A televízió kizárólagossága a közéleti, politikai tájékozódásban az időseknél (60 éven felüliek) és a legfeljebb 8 általános iskolai osztály végzettséggel rendelkezőknél gyakori jelenség: 18, illetve 24 százalék az egyes csoportokban. Kizárólag internetről nagyon kevesen tájékozódnak, ők elsősorban a legfiatalabb, 30 év alatti korcsoportból kerülnek ki (6 százalék). A tévéről mondanának le a legkevesebben, a televíziókon belül jóval nagyobb a ragaszkodás a kereskedelmi csatornákhoz, mint a közszolgálatiakhoz. Ugyanakkor kiderült, felnőtt népesség több mint ötödére jellemző, hogy csak kormánypárti forrásból tájékozódik, a vizsgált forrásokból nem tájékozódókon kívül ez a legnagyobb csoport.
A hitelesség tekintetében az RTL Klub vezet, ugyanis a válaszadók jelentős hányada azokat a forrásokat jelölte meg hitelesként, amelyeket ő maga használ, az RTL Klub pedig a legszélesebb körben használt információforrás. Érdekesség viszont, hogy a TV2 jelentősen elmarad mögötte és meg is előzik az közszolgálati tévécsatornák. A lakosság negyedére jellemző, hogy saját bevallása szerint a saját politikai nézeteihez közelálló hírforrásokat, véleményeket keresi a tájékozódása során.
Az adatokból tájékozódási klasztereket lehet összeállítani. Van egy igen széles, rendkívül szűk körűen tájékozódó réteg, amelynek médiafogyasztásában a televíziónak van a legnagyobb szerepe, ők 46 százaléknyian vannak. Szintén viszonylag széles réteget jellemez az internetközpontú tájékozódás, ez 36 százalék. Csaknem 10 százalék rendkívül széles körűen, hangsúlyosan mégis rádióból tájékozódik, és egy ugyanekkora csoport információszerzésében játszanak kiemelkedő szerepet a politikai napilapok.
Az első, a szűk körű tájékozódással jellemezhető csoportba az idősek és alacsony végzettségűek rendkívül magas hányada tartozik - 66, illetve 74 százalék -, tehát éppen az a csoport, amelyre eleve a tájékozódás is az átlagosnál kevésbé jellemző. Az internetközpontú tájékozódás leginkább a fiatalokat jellemzi, de a középkorúak és a fiatalok közötti különbségnél jóval hangsúlyosabb a legidősebb, 60 év feletti korosztály lemaradása. A magas iskolai végzettség is az internetre fókuszáló tájékozódásnak kedvez, a diplomások körében többségben vannak az ebbe a tájékozódási csoportba tartozók. A széles körűen, de hangsúlyosan rádióból tájékozódók és a politikai napilapokhoz kötődők csoportja ugyancsak a diplomások körében jelentősebb az átlagosnál. A Jobbik szavazói az átlagosnál magasabb arányban találhatók meg az internetközpontú fogyasztással jellemezhető csoportban. Fontos még kiemelni, hogy a pártnélküliek 60 százaléka a szűk körű, leginkább televíziós fogyasztással jellemezhető csoportba tartozik.
