A lapzárták, az adrenalin, a bátor emberek körülöttem, akik vak hittel kergetik az igazságot, a nevetések, a barátok, a lapkészítési iskola, az értékközösség, a viták, az alkalmi ordibálás, aztán reggel a címlapra ránézni, amikor valamelyik gátlástalan hatalmast lepleztük le - ez volt a minden. Hát megölték. Tudjuk, kik, tudjuk, miért. A gyilkosság után úgy alakult, hogy egy napon búcsúztam Gergely Marcival, Bita Danival, Horváth Gabival. Mi mentünk. De a Népszabadság szellemisége örökre megmarad, mert azt nem tudják megölni. Ahogy az igazságot sem. Ezért kár azt hinniük, hogy vége. Vége ugyanis csak akkor lesz, ha mi mondjuk azt, hogy vége. Ja, majd elfelejtettem: az utolsó számban megjelent utolsó népszabis cikkem címe az volt: Menekülés a győzelembe.