Mozikba került egy magyar akciófilm, címe: Cop Mortem, azaz „zsaruhalál”. Rendezője, forgatókönyvírója és vágója egy személyben Kovalik József. Kovalik József híres, nagy tapasztalatú filmes. Igaz, munkájánál fogva a nevét nem ismerik széles körben. Eredeti foglalkozása ugyanis kaszkadőr, több mint két évtizede. És kaszkadőrnek elsőrangú, tudják ezt még a hollywoodi stúdiókban is. Ez vihette rá, hogy filmet írjon és rendezzen. Valószínűleg abban a tévhitben, hogy rengeteg akciófilmet látott készülőben, évtizedeken át volt ideje, hogy a saját munkáján keresztül kitapasztalja, mitől döglik a légy egy jó akciófilmben. Elhitte, hogy ez már kőkemény szaktudást is jelent egy film levezénylésében. De a látszat csal. A filmcsinálás ennél valamivel bonyolultabb. A jó film csinálása mindenképpen. A Cop Mortem rossz film. Nincs megírva a sztorija, nincsenek kitalálva a karakterei, döcögős a ritmusa. Hiányzik egy jó szemű filmcsináló szakember, aki tudja, mitől jó egy jó krimi, mi az izgalomkeltés forsza, hogyan kell információkat hinteni, és még azt is tudja, milyen a jó párbeszéd.
Ahhoz oda lehetett volna pakolni azt, amit Kovalik tud. A törős-zúzós akciókat. A Cop Mortem semmi részletet nem árul úgy, hogy izgalmas legyen a nyomozás. Sem arról, miként és hogyan fedezik fel az emlegetett rituális rendőrgyilkosságokat, milyen lépésekben folyik a „halálosan fárasztó” nyomozás, milyen nyomokat követnek, miért ott keresik a tetteseket, ahol, hol találnak rá a döntő láncszemre. És hogy az isteni szikrán kívül milyen bizonyítékok vezetnek el a főgonoszhoz. Mindez hiányzik. Hiányzik a krimi, ami a kaszkadőr-akciókat izgalmas történetté ragasztaná össze. Krimi nélkül a törős-zúzós látványosság puszta szakmai píár. Ez pedig a film halála. Mondhatni: film mortem.
