Ha nem vigyázunk, előbb-utóbb úgy járhatunk, mint egykor a mamutok: hiába csábítgatták szexre a mamut fiúk a mamut lányokat, azok csak csóválták a fejüket. Ki is haltak. A megfontolt szavú Harrach Péter néhány éve arról papolt, hogy a nemzet fennmaradásának érdekében párkereső ötórai teadélutánokon kellene összehozni fiainkat és lányainkat. Próbálkoztak is, de épp az érintettek a fejüket csóválták.
Olvasom a neten, hogy panaszkodnak a megkérdezett fiatal nők és férfiak, hogy ebben a rohanó világban magányosságra vannak kárhoztatva. Aki esetleg azzal próbálkozik, hogy valamelyik szórakozóhelyen találjon partnert magának, egy-két randevú után ráébred, hogy csupa érzelmileg kiüresedett, a hajtásban kiégett pasival, vagy nővel akadhat csak össze.
Ezután két út között lehet választani: az egyik a kolostor vagy a zárda, a másik a munkahelyi szex. Látszólag ez utóbbi az, amire leginkább hajlana korunk ifjúsága. Persze ezzel szemben is lehetnek fenntartások. Mindenki tudja a vadászati főszabályt: házinyúlra nem lövünk. Igaz, senki nem állítja, hogy a megsimogatásával ne lehetne próbálkozni…. Pihent agyú kutatók ezt a kérdést is megvizsgálták, és tízezer nő megkérdezése után arra jutottak, hogy a válaszadók kétharmada nem zárja ki a munkahelyi kapcsolatokat sem.
Az általános tapasztalat az, hogy az ilyen intim kapcsolatokból az egyik fél mindig vesztesen kerül ki, különösen igaz ez a "háromszög" helyzetekre, ahol vagy az egyik, vagy mindkét félnek van egy stabil kapcsolata is.
Bonyodalmak, látjuk, mindig vannak, de emiatt mégsem juthatunk a mamutok sorsára...
