Amikor az egykori szocialista miniszterelnök arról beszélt, hogy az idős embereknek ne csak az autóbusz és a villamos legyen ingyenes, hanem a repülőjegyért se kelljen fizetniük – megmosolyogták. Erre most egy ír vállalkozó, a Rayanair tulajdonosa - az a bizonyos O'Leary, aki olyan „épületes” ötletekkel szokott előrukkolni, hogy a gépein esetleg fizetőssé teszi a vécék használatát, vagy menetrendbe állít abszolút „fapados” gépeket, amelyeken még fapad sincs, csak állóhely - ellopta a horni ötletet: bedobta, vezessék be az ingyenes repülőjegyeket.
Az ír kemény üzletember, minden fillért a fogához ver, mindig az ő járatai a legolcsóbbak, mert isten háta mögötti repülőtereken is képes letenni az utasait, legyen az ő gondjuk, hogyan és mennyiért jutnak el onnan a végcéljukhoz. Amúgy alighanem neki köszönhetjük, hogy a budapesti fapados utasok komoly gyalogtúra árán érik el a betonra felállított sátortábort, ahonnan aztán tovább ügethetnek (esőben, hóban) a gépükig. A „csövek” közben üresen kókadoznak, a fapados árba nem fér bele az a mintegy száz forintnyi kényelmi többletköltség.
De vissza Horn Gyulához. Látnok lehetett, mert az akkor még vígan röpködő Malévnak eszébe sem jutott az ingyenjegy, pedig akkoriban még meg sem született az a félmillió magyar, aki a nagypapát, nagymamát itthon hagyva világgá ment a boldogulását keresni. Horn aligha kalkulált azzal, amivel O'Leary indokol: kiszámolta, hogy a reptereket így elözönlő ingyen utazók akkora forgalmat generálnak majd a tranzit boltjaiban, amin - ha megosztoznak a társaságok -, busásan jól jár mindenki.
De ez nem zárja ki, hogy jöjjön a vécépénz is…
