Bernáth László újságíró, filmkritikus Budapesten született 1930-ban. 1954–1959 között az ELTE BTK-n újságírást tanult. 1957-től az Esti Hírlap gyakornoka, később munkatársa és rovatvezető-helyettese, 1976–1989 között a kulturális rovat vezetője volt, majd a lap főszerkesztő-helyettese, illetve főszerkesztője volt.
Számos rádió- és tévéműsor közreműködője, hangjáték szerzője, több könyv társszerzője volt. Önálló kötetei közül a legfontosabbak: Időmozaik, Volt egyszer egy Esti Hírlap, Beszélgetések halott apámmal.
1957-től tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), 26 évig volt az elnökség tagja, több szakosztályt vezetett, valamint évtizedekig tanított a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiáján. 14 évesen családjával Auschwitzba hurcolták, de túlélte, és eldöntötte, hogy mindent megtesz majd azért, hogy soha többé ne történhessen hasonló tragédia.
A Népszava olvasói is számos kiváló írás-élményt köszönhetnek Bernáth Lászlónak.
Tavaly márciusban írtuk:
Az 1848. március 15-i forradalom és szabadságharc 167. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Sajtószakszervezet. Az ünnepségen más szakmai elismerések mellett átadták az életműdíjnak számító Aranytollakat; a többi között a Népszava két munkatársának, Bernáth Lászlónak, Somfai Péternek, de a díjazottak között van Horváth István nyugalmazott főszerkesztő is.
Egyéb díjai:
Rózsa Ferenc-díj (1983)
a Szabad Sajtó Alapítvány díja (1997)
Radnóti Miklós antirasszista díj (2001)
