Ma már az ipari bővülés legnagyobb akadálya a munkaerő hiánya, és a helyzet csak akkor javul, ha végre elindul egy bérlakásépítési program az olyan ipari városokban, mint Győr, Székesfehérvár vagy Kecskemét – fogalmaztak szociológusok és gazdasági vezetők is a Habitat for Humanity és a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület (TLE) tegnapi tanácskozásán.
A jelenleg 1200 embert foglalkoztató Nemak Győr Aluminiumöntőde Kft. munkatársa például hangsúlyozta, az összes munkaerőtartalék elfogyott a környéken, és már most is csak úgy tudják fenntartani a termelést, ha a bérelt dolgozóknak a régi munkatársakéval azonos bért kínálnak, hozzá pedig lakhatási támogatást. Amikor azonban a jól dolgozókat át akarják venni hosszú távra, ők inkább továbbállnak, mert a bér mellé ekkor már nem tudnak lakásmegoldást kínálni nekik.
Szilasi Tamás emlékeztetett, a kormány stratégiai megállapodás kötött a fémipari céggel és a szintén Győrben működő Audival is, de a szerződésnek azt a részét, hogy az állam támogatja a nagyvállalatok bérlakás- vagy munkásszálló-építési terveit, a jelek szerint azonnal el is felejtette. Egy éve hiába érdeklődnek a minisztériumokban, választ nem kapnak, pedig nagyon is konkrétan megállapodtak 300 lakás felépítésében.
A Magyar Téglás Szövetség elnöke is saját tapasztalatok alapján erősítette a véleményt: csak egy biztos jövő kínálatával lehet átköltöztetni az ország távoli részeiben élő fiatalokat. Kató Aladár szerint 30 év alatti fiatalokat lehet így mobilizálni, de ebből a szempontból is előnyben vannak a multik. Kis- és közepes vállalkozások nem tudják ma kitermelni azt a többletet, amivel lakástámogatást, netán bérlakást tudnának kínálni a dolgozóknak. Szervezetük kidolgozott egy modellt, amelyben a költségek harmadát kellene bevállalni az államnak, a vállalatnak otthont adó önkormányzatnak és magának a cégnek. Az ingatlanok önkormányzati tulajdonba kerülnének, a cégeknek pedig vállalni kellene a lakások bérlését hosszú távon, így mindenki biztonságban érezné a befektetését.
A lakhatással foglalkozó szakemberek általánosabban fogalmazva, mégis ugyanezt hangsúlyozták a magyar bérlakáshelyzetet elemző találkozón. Párdi Zsófia, a TLE projektvezetője azt emelte ki, hogy ma a magyarok többsége nem tudja megfizetni a piaci bérlakásokat, a magántulajdonban lévő ingatlanok és a sokszor rossz állapotú szociális bérlakások között pedig nincs semmi egyéb lehetőség. A munkavállalás mellett is vannak pedig olyan élethelyzetek, amelyek normális bérlakás háttérrel megoldhatók lennének: családalapításkor, váláskor, vagy ha váratlanul romlik a család anyagi helyzete, ez tömegeket mentene meg az eladósodástól.
A szakember az egyensúly megtalálásának fontosságát hangsúlyozta, amikor az építés mellett a meglévő lakásállomány felújítását is szóba hozta. Emlékeztetett rá, hogy ma a KSH 560 ezer üres lakást tart nyilván, ezek egy részét be lehetne vonni egy felújítási programba.
Az egyik legismertebb hazai lakáspolitikus, a Városkutatás Kft. ügyvezetője mindehhez azt tette hozzá, a magyar jogi környezet ma nem nyújt kellő biztonságot sem a bérlőnek, sem a bérbeadónak. Hegedüs József szerint ezeknek a pontosabb szabályozása pénzébe sem kerülne a kormánynak, mégsem foglalkozik vele. Mintának az osztrák megoldást javasolja, amely lehetőséget kínál mindkét félnek többéves biztonságot kínáló szerződések megkötésére. A nemzetközi statisztikákból az tűnik ki, hogy Magyarország a keleti tömb azon országai között található, ahol nagyon alacsony a bérlakások aránya.
Valójában politikai elköteleződés kellene ebben a kérdésben, mert mindenképpen kiszámíthatóbb lakásviszonyokat kell teremteni az országban, ha a gazdasági teljesítmény javítását akarjuk elérni. A hozzászólók egységesen gondolkodtak abban is, hogy a közvéleménynek meg kell ismernie a megoldási lehetőségeket, mert a mostani kabinet csak társadalmi nyomásra lesz hajlandó komolyan átgondolni a lakástámogatások rendszerének átalakítását.
