Miután már Brüsszel is a magyar kormány fejére koppintott a roma gyerekek iskolai elkülönítését elősegítő intézkedések miatt, a kabinet kénytelen megsemmisíteni Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter nagy elánnal bevezetett rendelkezését, amely lehetővé tette, hogy a miniszter felmentést adhasson egyes iskoláknak a szegregációt tiltó törvényi rendelkezések alól.
Bár a kormány képviselői állandóan azt hangsúlyozzák, mennyire elkötelezettek a szegregáció felszámolása mellett, a tények ennek épp ellenkezőjéről győzték meg az Európai Bizottság (EB) munkatársait, akik egy éven keresztül vizsgálták a cigány diákok elkülönített oktatásának megszüntetésére tett kormányzati erőfeszítéseket. Lényegében semmilyen eredményről nem tudtak jelentést tenni az EB felé, így májusban megindították a kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen.
A kormányzat álomvilágában a "szeretetteljes felzárkóztatás" álnéven eladni kívánt szegregált oktatási formáért Balog miniszter is sokáig kardoskodott, az egyházi fenntartású, nyíltan szegregáló nyíregyházi Huszár-telepi iskola bírósági ügyében is felszólalt: idézés nélkül jelent meg a tárgyaláson, és mindvégig kiállt a roma gyerekek elkülönítésében jeleskedő intézmény mellett. Mivel a bíróság első- és másodfokon is azt állapította meg, hogy az iskola szegregál, Balog törvényt módosított, így mire a Kúria elé került az ügy, jogi szempontból úgy tűnt, az iskola körül minden rendben.
Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány ekkor fordult az EB-hez, az ügyet Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője is megsürgette, így jutottunk el a kötelezettségszegési eljárásig és a Balog-rendelkezések visszavonásáig.
A Huszár-telepi iskola azonban csak egy a több száz szegregáló intézmény közül, a roma jogvédő szervezetek becslései szerint jelenleg legalább 400 ilyen iskola működik az országban, a szegregált osztályok száma ennél is magasabb. Az EB novemberi oktatási jelentésében is rámutatott a magyarországi iskolai szegregáció aggasztó mértékére, de a hazai kutatások sem derűsebbek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint míg 2004-ben a roma diákok 15 százaléka tanult szegregáltan, 2014-re ez az arány 20 százalék fölé emelkedett.
A cigány gyerekek közül kerül ki a legtöbb korai iskolaelhagyó is, arányuk - a tankötelezettségi korhatár leszállításának, a közmunka bevezetésének is "köszönhetően" - az utóbbi években 60 százalékra nőtt (ugyanez a nem roma fiataloknál 9 százalék). Mindez a roma fiatalok munkaerőpiaci esélyeinek folyamatos romlásához, a szegénység újratermeléséhez, a szociális segélyeken tengődők számának növekedéséhez vezet.
Kérdés, hogy a törvénymódosítással mennyire mozdítható elő a szegregáció felszámolásának ügye, és hogy az a "szeretetteljes" elkülönítés végét jelentheti-e. Szendrey Orsolya szerint nem. Az Európai Roma Jogok Központjának szakértője elmondta: bár az előrelépést jelent a jogi harmonizációban, ám a törvény továbbra is kiskaput hagy az állami és egyházi iskoláknak egyaránt a roma gyerekek szegregációjának fenntartására "kisebbségi oktatás" címén.
"A cigány kisebbségi oktatás megvalósításáról Magyarországon az elmúlt két évtizedben pedig tudni lehet, gyakran szolgálja a roma gyerekek szegregációját, és alacsonyabb minőségű oktatási szolgáltatáshoz vezet. Teljesen másképp működik a gyakorlatban, mint a többi nemzetiségi kisebbség esetében" - fogalmazott Szendrey, hangsúlyozva: a kötelezettségi eljárás nem érhet véget az érintett jogszabályok harmonizációjával, hiszen másik két ponton is bizonyítania kell a kormánynak. Egyrészt biztosítania kell a faji irányelv alapján a hatékony jogorvoslatot az oktatási szegregáció áldozatai számára, amire eddig még nem volt példa. Másrészt valós eredményeket mutató intézkedéseket kellene hozni a roma gyerekek szegregációjának felszámolására a közoktatásban. Ezek azonban még váratnak magukra.
