Manapság hozzászokhattunk a politikában a nem éppen kellemes meglepetésekhez. A Brexittel kapcsolatos népszavazáson a közvéleménykutatók azt jövendölték, hogy a britek az EU-ban maradásra szavaznak, az amerikai felmérések döntő többsége pedig Hillary Clinton megválasztását jósolta, de végül Donald Trump futott be.
A német sajtó már hetek óta azt rebesgeti, hogy Angela Merkel negyedszerre, a jövő ősszel esedékes parlamenti választáson is indul a kancellári tisztségért, s ki is akarja tölteni 2021-ben lejáró mandátumát, ám az utóbbi időben megtanultuk már: óvatosan kell kezelni minden biztosnak tűnő értesülést. Merkel vasárnap este eloszlatta maradék kételyeinket is, s bejelentette, hogy bár nagyon sokat gondolkodott a döntésen, végül úgy határozott, jelölteti magát a tisztségre.
Ez elsődlegesen talán nem is a német választók számára jó hír, hanem Európának, s az egész világnak. Amikor Barack Obama múlt héten Németországban járt, a kancellárra mintha politikai örököseként tekintett volna, aki képes arra, hogy újra a helyes irányba terelje ezer sebből vérző bolygónk ügyeit. Az Európai Unió még jobban fellélegezhetett. Jelenleg ugyanis a kontinens politikai palettáján a kancellárnak nincs alternatívája. Sem az Európai Tanács, sem az Európai Bizottság nem rendelkezik olyan politikai tőkével, mint a német kancellár, így még ma is érvényes Henry Kissingernek az a kérdése, kit tárcsázzon, ha Európa vezetőjével kíván beszélni? Ami az egyes tagországokat illeti, egy sor tagállam súlyos belpolitikai válsággal küzd a menekültáradat okozta bizonytalanság, a jobboldali radikálisok előretörése, vagy a gazdasági nehézségek miatt, ezért Merkel vezető szerepét senki sem veszélyezteti.
Angela Merkel minden korábbinál nehezebb kancellári megbízatására készül. Rendbe kell tennie Európa ügyeit, egyben kell tartania az Uniót, s meg kell mutatnia a magukat másodrangú uniós polgároknak érzők számára: a szélsőségesek által felvázolt út az önmegsemmisítéshez vezet.
Azért sem számíthat egyszerű időszakra, mert nem elég, hogy a világ és közös Európánk megannyi gonddal küzd, a kancellárnak számos belpolitikai problémával is szembe kell néznie. Bár a németek 55 százaléka úgy látja, ő a legalkalmasabb a kancellári tisztségre, helyzete meggyengült az utóbbi másfél évben. A menekültválság miatt feszültségek keletkeztek koalíciójában, s most ugyan béke uralkodik, de ki tudja, ez meddig tart. Előretört a jobboldali radikális Alternatíva, amely még sok gondot okozhat számára. Ráadásul komoly politikai vereségeként értékelik, hogy kénytelen volt államfőjelöltnek elfogadni a szociáldemokraták által javasolt Frank-Walter Steinmeiert.
Merkelnek többfrontos harcot kell vívnia, de mindannyiunk érdeke, hogy az ő irányvonala legyen az uralkodó. Nem szívesen ismernénk meg ugyanis, milyen az a bizonyos EU-n kívüli élet.
