Az Óvárosháza épületének teljes rekonstrukciója és műemléki helyreállítása már a célegyeneshez ért. Az épület az elmúlt két év régészeti, művészet- és építészettörténeti kutatásai nyomán a budai polgárváros egyik legjobban feltárt és dokumentált műemlékévé vált. A tulajdonos Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány célja, hogy a régi korokhoz illeszkedve jöjjenek létre a 21. század elvárásainak megfelelő modern terek. A csaknem 800 éves múltra visszatekintő épület az értékmentő munkának köszönhetően 2017 őszén oktatási és közösségi térként nyílik meg.
Ma még természetesen nem a látvány vonzza a tekintetet, hanem az építkezés. A régi városháza – mint a várnegyed szinte minden épülete – a történelem egymásra rakódott pillanatait őrzi. A felújítás alatt - mint a hagyma héja - úgy bukkantak fel a reneszánsz, török kori, rokokó stíluselemek, melyekhez a XX. századi háború utáni felújítás is hozzáépítette a saját koncepcióját.
A török kiűzése után, a 17. század végén itt kapott helyet a budai városháza, melyet a régebbi épületek maradványainak felhasználásával építettek fel. A Tárnok, az Úri és a Szentháromság utca által határolt komplexumban azonban nem csak ülésterem és kancellária működött, hanem szolgálati lakások, fogda, kenyérbolt, mészárszék és borkimérés is. Később hozzáépítették a Szent Kereszt-kápolnát, aztán az 1723-as nagy tűzvész után a huszártornyot is. A középkori terekből a 18. század második felében Matthäus Nepauer, Buda egyik legjelentősebb barokk építőmestere hozott létre a három utca felől egységes homlokzatú, a szabadon álló sarkokat zárt erkéllyel hangsúlyozó emeletes épülettömböt. Akkor készült el a tükörmennyezetes főlépcsőház is a két belső udvar között.
Buda, Pest és Óbuda egyesülése után az I. kerületi elöljáróság költözött ide, majd egy elemi leányiskolát és egy fiú rajztanodát is elhelyeztek benne. 1928-ban állították a Szentháromság téri sarokerkély alá Városvédő Pallas Athéné szobrát, amely most szintén megújul.
Egyelőre ezt látni belülről...
A II. világháborúban súlyosan megrongálódott épületet 1949 és 1952 között állították helyre. Attól kezdve különféle múzeumok otthona volt. Itt működött a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete és a rendszerváltás után a Collegium Budapest for Advanced Study. 2010-ben bezárták és most kezdődött meg az átalakítás, de a munkát jó két évi régészeti, művészet- és építésztörténeti feltárás előzte meg és kísérte.
Ez a felújítás szerencsére nem rohammunkában folyik – mondta el a sajtóbejáráson Bor Ferenc, a H-Y Építéstörténeti és Műemlékvédelmi Kft. képviselője. Van idő tehát a legaprólékosabban feltárni az elmúlt évszázadok emlékeit és alaposan megtervezni, mindez hogyan illeszthető be egy 21. századi koncepcióba, melynek lényege, hogy a régi Városháza egyszerre legyen közösségi tér, jelentős turisztikai látványosság és a tudományos kutatómunka helyszíne.
A kivitelezési munkákat végző DLA Hetedik Műterem Kft. ügyvezetője, Szabó Levente kiemelte, hogy nem egyszerű munka a három alapvető célkitűzésnek megfelelni.
A tervek szerint az Óvárosháza felső szintjén előadótermek, szemináriumi szobák, kutatótermek kapnak helyet. A tulajdonos alapítvány a sokáig zárt intézményt újra megnyitja az érdeklődők előtt, így bárki megtekintheti majd a felbecsülhetetlen értékeket rejtő régi budai városházát. Az épület földszintjén és a pincében a turisták számára nyitott terekben kap majd könyvesbolt, étterem és kiállítótér is.
A felújítás után néhány különleges helyen az épület múltja is láthatóvá válik, egykori kőkeretek, kapuk és ablakok jelennek meg, a látogatók a padlóba beépített üvegfödémeken keresztül láthatják a múlt egy-egy darabkáját. A terv szerint a középkori és barokk tereket magyar tervezők és iparművészek termékei töltik meg élettel, ezzel is támogatva a magyar kreatív ipart. A pinceszint és a földszint teljes egészében nyitott lesz az érdeklődők és a turisták számára.
