Emlékezzünk csak! 2014. január 24-én egy szocialista politikus önálló parlamenti indítványként javaslatot tett a Közfoglalkoztatottak Napjára. A benyújtott tervezet értelmében a Közfoglalkoztatottak Napja január 3-a lenne, amely a közfoglalkoztatottak számára legyen munkaszüneti nap is. A munkaszüneti nappal a képviselő emléket kívánt állítani a 2014. január 3-án közlekedési balesetben elhunyt két közmunkás édesanyának, fel akarta hívni a figyelmet a közmunkások helyzetének tarthatatlanságára és a jobbítás folyamatos állami feladatára. Az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága szerencsére nem vette tárgysorozatba a javaslatot, így a kezdeményezésből nem lett semmi, és azóta az ellenzéki honatya is „lefordult” az ügyről.
Két és fél évvel később, 2016. november 15-én két kormánypárti képviselő (két miniszter !) törvényjavaslatot (száma: T/12921) nyújtott be annak érdekében, hogy a jövő évtől a Szociális Munka Napja (november 12.) legyen munkaszüneti nap. Indoklás: „a szociális munka a társadalmi munkamegosztás kiemelkedően fontos, értékteremtő tevékenysége. Az ágazatban dolgozók megbecsülésének kifejezéseként, megfeszített munkájuk elismeréseként jelen törvényjavaslat biztosítja, hogy a Szociális Munka Napja munkaszüneti napnak minősüljön.”
A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások területén közel 100 ezer ember dolgozik, akik rendkívül alacsony munkabérekért végzik felelősségteljes tevékenységüket. Rontja a képet - és a bérhelyzetet -, hogy számos önkormányzatnál alkalmazott gyakorlat a közmunkásként való visszafoglalkoztatás is. Ebből eredően szerintem a jelenleginél magasabb javadalmazásnak sokkal jobban örülnének az ágazatban dolgozók, mint az új – speciális jellegű – többlet szabadnapnak.
A kezdeményezés megalapozottságát és előkészítettségét jól illusztrálja, hogy 2017-ben november 12-ike vasárnapra esik, tehát a plusz munkaszüneti nap az ágazatban dolgozók számára jövőre sem anyagi, sem pedig erkölcsi szempontból nem lesz érzékelhető. Ügyes javaslat! De két év múlva – 2018 őszén - mekkora lesz az öröm! A tervezett intézkedés egyébként nem érinti a bölcsődei dolgozókat, mivel ők nevelés-gondozás nélküli munkanapban részesülnek minden év április 21-én, a Bölcsődék Napján.
A mostani törvényjavaslat arról is rendelkezik, hogy a Közszolgálati Tisztviselők Napját, ami most július 1-je, megszüntetik, azaz a jövőben nem minősülne munkaszüneti napnak. Ez eddig világos, de – a kormányzati szolgálati, illetve az állami szolgálati jogviszonyban állókon kívül – a jogszabálytervezet lehetőséget ad arra, hogy a helyi önkormányzatok saját költségvetésük terhére továbbra is munkaszüneti napnak minősítsék a Közszolgálati Tisztviselők Napját. Itt viszont megáll az ész: a helyi adófizetők (vállalkozók és munkavállalók) pénzéből tengődő városok, kerületek és falvak saját hatáskörben dönthetnek majd arról, hogy finanszírozzák-e a köztisztviselői munkaszüneti napot, vagy sem. Ahol van ehhez forrás, ott van szabadnap, ahol nincs, ott marad a „gályarabság”. Ez aztán az igazi és színes önkormányzati demokrácia: az egyik településen kapunk szolgáltatást július 1-én a tisztviselőktől, a szomszéd nagyközségben viszont nem.
Most, november vége felé, már csak az a kérdés, hogy mi jöhet még az általános érvényű munkaszüneti napok frontján? Tényleg nincs más célunk és feladatunk, mint az éves munkaidő-alap csökkentése? Nem érzékelik a javaslattevők és döntéshozók, hogy mind a versenyszektorban, mind a közszolgálati szférában súlyos munka-erőpiaci feszültségek tapasztalhatók? Csak címszavakban: minimális bér, garantált bérminimum, járulékcsökkentés, hatékony foglalkoztatás...
Ezek a neuralgikus pontok, e területeken várunk előremutató megoldásokat, és nem a munkaszüneti napok szaporításában. Pedig már terítékre került több más dátum is: december 24-ike és a Nagypéntek már konkrét igény, sőt, ígéret szintjén is szóba került, izgatottan várjuk a Vízkeresztre (január 6.), a Hamvazószerdára (mozgó ünnep) és a Nagyboldogasszony napjára (augusztus 15.) vonatkozó „szakmai” javaslatokat. De hasonlóan fantáziadús ötlet érkezett már a Föld napjának (április 22.) szabaddá tételére is, és nem volna az sem meglepő, ha a Reformáció Napjára (október 31.) vonatkozó felvetést is előbb-utóbb "bevetnék". Az unortodox gazdaságpolitika új dimenzióba lépett és nagy meglepetésemre mostanság sokan a munkaszüneti napok számának növelésében látják a munkaalapú társadalom sikerének és fejlődésének biztosítékát.
Közeledvén a karácsonyhoz már csak egy kérésem van a jogalkotókhoz: a Black Friday, a bronz-, ezüst- és aranyvasárnap a jövőben se legyen munkaszüneti nap a kereskedelemben! Köszönöm a megértést.