Magyarország legszorosabb szövetségese a szomszédos államok közül Szlovákia, Orbán Viktor kiváló viszonyt ápol Robert Ficóval. A magyar miniszterelnök 2010-es hatalomrajutása után virágzott fel a magyar-szlovák államközi kapcsolat, amely azelőtt a legfeszültebb volt a felvidéki magyarságot sújtó nyelvtörvény, illetve amiatt, hogy 2009 augusztusában Pozsony nem engedte be Szlovákia területére Sólyom László akkori magyar államfőt, hogy részt vegyen a révkomáromi Szent István-szobor avatásán.
A magyar diplomácia azonnal az Európai Bírósághoz fordult az ügyben. (A későbbi döntés szerint Szlovákia nem sértett uniós jogot Sólyom László kitiltásával.) Az Orbán-kormány első döntései – az állampolgársági törvény módosítása, az egyszerűsített honosítási eljárásra válaszként a pozsonyi parlament „ellentörvényt” hozott, amely szerint elveszítik szlovák állampolgárságukat azok, akik más ország állampolgárságáért folyamodnak. A jogfosztó, a felvidéki magyarokat sújtó szlovák törvények ellenére az Orbán-kormány egyik legszorosabb szövetségese lett Fico és kabinetje.
A magyar miniszterelnök kezdetben többször ígéretet tett ugyan arra, hogy majd „jövőre” kerülnek az államközi kapcsolatok napirendjére a „kényes kérdések”, ám ez még várat magára.
Sőt, mára már az ígéretek is feledésbe merültek, a magát nemzetinek nevező kormány számára annyira mellékes a külhoni magyarság ügye, hogy a külügyminiszter azt sem tudja, melyik szomszédos államban van hatályban nyelvtörvény.
Múlt héten, kedden Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságában tartott éves meghallgatásán azt állította, „összességében még sosem voltak olyan kiegyensúlyozottak a kapcsolatok a szomszédos országokkal, mint most”.
Nem kis cinizmusról és ismerethiányról tanúskodnak szavai. Szijjártó MTI által idézett értékelése szerint „Bár van olyan ország, amellyel rosszabbak a kapcsolatok, mint korábban, másokkal viszont jobbak, így összességében még sosem volt olyan kiegyensúlyozott és jó a kapcsolatrendszer a szomszédos országokkal, mint most”.
Jelenleg Romániával vált konfliktusossá és gyakorlatilag lenullázódott a kapcsolat, a horvát viszonyra a MOL-Hernádi ügy nyomja rá bélyegét, Ausztriával egész évben tanúi lehettünk a határmenti adok-kapok vizsgálatoknak, diplomáciai üzengetéseknek. Szerbiával ugyan ma kerül sor a harmadik közös kormányülésre, de az is leginkább gazdasági kérdésekre korlátozódik (mint ahogy a szlovák is), Belgráddal a menekültügy többször okozott nézeteltérést és bírálatot.
Az ukrán-magyar viszonyban a Budapest-Moszkva barátság szül bizalmatlanságot, a három évvel korábbi, rezsimváltásba torkolló Majdan óta most először látogat Budapestre az ukrán kormányfő, miközben az ukrán parlamentben újra napirendre került a nyelvtörvény kisebbségek számára kedvezőtlen módosítása és a választási törvény is kedvezőtlenül módosult.
A határon túli magyarság több mint fele – 1,3 millió - él Romániában, számuk „összességében” nem éri el a 2 milliót, de a magyar diplomácia számára „összességében” ez nem számít. Szijjártó Péter bizottsági meghallgatásán felidézte: a tavalyi beszámolója alkalmával vita alakult ki, hogy a szomszédsági politika mennyiben legyen pragmatikus, racionális, és mennyiben helyezze előtérbe a konfliktusos ügyeket. Ezeket a vitás kérdéseket nem tehetik az előfeltételévé a kapcsolatok fejlesztésének, de a magyar külpolitika nem feledkezhet el róluk, az egyensúlyt kell megtalálni a két megközelítés között.
Csakhogy - Szlovákiával kapcsolatban teljesen megfeledkezett Budapest minden vitás, kényes kérdésről, Románia viszonylatában pedig előfeltétellé vált. Annyira, hogy már Pozsony bűnét is Bukarestre osztja ki a magyar diplomácia vezetője. „A nyelvtörvény, a zászló- és szimbólumhasználat, és a restitúció olyan ügyek, amelyeket folyamatosan napirenden kell tartani, de várhatóan nem lesz előrelépés, mert a közeljövőben választás lesz az országban” – mondta az MTI szerint Szijjártó.
Romániában valóban komoly gondok vannak a restitúció körül, de a jogfosztó jognyelvtörvény Szlovákiában van, a (magyar) zászló és szimbólumhasználat is engedélyezett közösségi rendezvényeken, a „cirkusz” a székely zászló körül van. Tény, a romániai magyarság helyzete igencsak rég nem volt ennyire rossz, de az is tény, hogy az államközi viszony milyensége erre mindig is erős befolyással van. Ha vita van Budapesttel, az mindig az erdélyi magyar közösségen csattan. Most is.