Az államfő felidézte: Kocsis Zoltán már tizenegy évesen tisztábban és igazabban játszotta Bach zongoradarabjait, mint sok felnőtt, majd Bartók "odaadó követe" lett a világban, de Richard Strauss, Liszt vagy Mozart műveit is egyedi hangon játszotta és vezényelte. "Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegesre" - idézte a világhírű zongoraművész-karmestert.
Kocsis Zoltán megmutatta: "minden zenemű egy-egy öntörvényű birodalom: benne magasztos életfilozófia, nemzeti karakter, kibomló érzelmek, mélységes tudás" - fogalmazott a köztársasági elnök. Mint hozzátette, a mester szerint mindez feltárható, megérthető, műveltséggé alakítható, Kocsis Zoltán ezért éjszakákon át vitázott, beszélgetett, érvelt a zenéről, nappal a televízióban beszélt a zenéről mindenkinek, átiratokat készített, komponált, kutatott, közvetített, újraértelmezett, tanított és tanult tovább.
Áder János kiemelte, hogy Kocsis Zoltánt "kézről kézre adták" a világ legjobb karmesterei és együttesei, ő mégis a hosszú közös munka eredményességében hitt, így zenekart alapított. Új Bartók-sorozaton dolgozott, Bartók-szemináriumot tartott, díjakat vett át: Liszt-díjat, Kossuth-díjakat, Corvin-láncot és még számtalan más elismerést. Tudta, hogy mi az élen járók felelőssége, tudta: szólni kell, amikor mások hallgatnak - jegyezte meg.
Sodró tehetségű művész, akit könnyű megszeretni érzelmes őszinteségért, és tisztelni kell kiváló munkájáért, teljesítményéért - emlékezett Kocsis Zoltánra az államfő, hozzátéve: olyan művész volt, aki zenével gyógyít. Kocsis Zoltán 64 évesen, távozott, épp annyi esztendősen, mint Bartók Béla. De maradandó nyomot, örök zenét, örök jelen időt hagy ránk - búcsúzott a világhírű zeneművésztől Áder János.