Huszonöt éve, 1991. november 18. és 21. között a Szerb Néphadsereg egységei mintegy kétezer embert gyilkoltak meg a szerb-horvát határon fekvő Vukovárban. A mészárlás után 3-4 ezer hadifoglyot koncentrációs táborokba zártak a szerb csapatok. A történtekre egy évvel később derült csak fény, amikor az ENSZ vizsgálóbizottságának egyik tagja megtalált egy több mint 200 holttestet rejtő tömegsírt a Vukovár melletti Ovcaránál, ahol a kivégzéseket végrehajtották.
A tömeggyilkosság felelősének Goran Hadzicot, a horvátországi szerbek egykori politikai vezetőjét, a Krajinai Szerb Köztársaság volt elnökét tartják. A hágai Törvényszék háborús és emberiesség elleni bűnökkel meg is vádolta Hadzicot, akit hét év bujkálás után, 2011-ben fogtak el Szerbiában. Ő volt az utolsó szökésben levő a hágai törvényszék által megvádolt 161 személy közül. Pere azonban félbeszakadt, mert 2014 végén előrehaladott állapotú agydaganatot diagnosztizáltak nála, aminek következtében szabadon engedték. Az idén júliusban, 57 éves korában hunyt el.
A horvátok igazságtalanságként élték meg Hadzic szabadon engedését. A csütörtök este kezdődött megemlékezés kapcsán, a lobogó mécsesek mellett többen, köztük a jelenlegi városvezetők is, a sajtónak nyilatkozva kifogásolták a tényleges felelősségre vonás elmaradását. A városi tanács elnöke az Euronewsnak úgy nyilatkozott, „lehetetlen, hogy az egykori bűnösök ma is itt sétáljanak Vukovár utcáin, miközben az elmúlt években több, az egykori ostromban védekező horvát állampolgárt is letartóztattak a szerb határon”. Az elkövetett bűnök kivizsgálása nem zárult le Szerbiában sem, egy helyettes főügyész felelős érte, de a horvát fél szerint egyelőre nem történt előrelépés, mert a szerb politikusok akadályozzák az ügyészséget, hogy lépjenek a megfogalmazott vádak miatt.
Szerbia volt elnöke, Borisz Tadics 2010-ben, az évforduló előtt, november elején bocsánatot kért az ovcarai emlékhelyen azokért a bűntettekért, amelyeket szerb fegyveresek követtek el ott. (2015 júliusában Alekszandar Vucic jelenlegi kormányfő a boszniai Srebrenicában hajtott fejet az áldozatok előtt, ítélte el a mészárlást és ígérte meg, hogy Szerbia „továbbra is az igazságszolgáltatás elé vezeti őket", de nem ismerte el népirtásként a történteket. Vucicot kifütyülték és megdobálták.)
A háborús szembenállás emlékei igencsak eleven élnek minden oldalon, a háborús bűnösök felelősségre vonásának kérdése, illetve a történtek kategorizálása kapcsán az álláspontok nem közelednek. Vukovár esetében is Hágához fordult mind Horvátország (1999), mind Szerbia (2001), ám a Nemzetközi Büntetőbíróság mindkét esetben elutasította a népirtás vádját. Az volt az álláspontjuk, nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ki lehessen mondani, Szerbia vagy Horvátország szándékosan népirtást követett volna el a délszláv háborúban, bár mindkét ország fegyveres erőinek voltak erőszakos cselekményei. Horvátország szerint Szerbia Vukovárban és környékén követett el népirtás, Szerbia a 200 ezer szerb elűzését (a számot vitatja Horvátország) tartja genocídiumnak. Szerbiában nem vélik háborús bűnösnek Hadzicot, Horvátországban egyenesen nemzeti hősként ünneplik Ante Gotovinát, akit épp a vukovári évforduló napján, 18-án neveztek ki Damir Krsticevic védelmi miniszter főtanácsadójának. Ez nyilván olaj a tűzre a két ország viszonyában, amely a szokottnál is feszültebbé vált az idén, miután Horvátország megpróbálta megakadályozni Szerbia uniós integrációját, diplomáciai akadályt gördített a csatlakozási fejezetek megnyitása elé. Gotovinát a horvátországi szerbekkel szemben elkövetett háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekmények miatt Hágában első fokon 24 év szabadságvesztésre ítélték, majd bizonyítékok hiányában felmentették. Ő is éveken át bujkált, 2005 decemberében a Kanári-szigeteken, Tenerifén egy luxusszállodában tartóztatták le. Hazatértét 2012 nyarán több tízezren ünnepelték Zágrábban, a kormányzat díszvendégként várta és fogadta. Ő nyilván ugyanolyan vörös posztó a szerbek szemében, mint Hadzic a horvátokéban.
Hogy mikor lesz, s lesz-e valaha a lelkekben is béke, hogy eltudják-e fogadni az egykori háborús felek legalább azt, hogy mindenki, nem pedig csak az ellenfél követett el háborús bűnöket, igencsak kérdéses. Az biztos, erre a közeljövőben nincs remény. Szerbiában például épp a napokban az is kiverte a biztosítékot, hogy a Büntetőtörvény módosítási javaslatai közé bekerült az is, hogy bűncselekménynek számít a népirtás tagadása. Vojislav Seselj pártja máris alkotmányossági vizsgálatot sürget. De ugyanezt sugallja Gotovina zágrábi kinevezése is, mint ahogy az is, hogy Bosznia-Hercegovina újranyitná a már lezárt, Szerbia ellen indított népirtási pert.
