Baranyi Ferenc soha nem találkozott Leé Józseffel, bár elmondása szerint mindketten monoriak, ám a sors aligha hozta őket össze. Mégis, Leé József egyetlen kívánsága volt halála előtt, hogy a verseihez, ha egyáltalán lesz belőlük könyv, Baranyi Ferenc írja az előszót. És mert Baranyinak világ életében baloldalt dobogott a szíve, először alaposan felbosszankodott az ismeretlenül hozzájuttatott kéziratpaksaméta láttán, majd mikor beleolvasott a versekbe, már nem bosszankodott, hanem megírta az előszót Igenis, költő volt! címmel.
Innen már sima volt a kézirat útja, hogy mostanra Bánom is én címmel egy kívül-belül nagyon szépre megtervezett kötetben napvilágot lássanak Leé József hajléktalan költő tíz év alatt írt összegyűjtött versei. És mert nem mindennapi esemény ebben az egyre ridegebb szívű országban az ilyen csoda, mindjárt az elején álljon itt, kik és hogyan segítették életre a verseskötetet. A Bánom is én és a Vergődés című ciklusokban sorakozó verseket még a szerző szerkesztette össze, de a többi írást, a Kimaradt versek és a Szövegek prózai darabjait Kepe Róbert, a Fedél Nélkül főszerkesztője rakta össze, s vitte végig a megjelenésig. A könyv ötletét is maga Kepe dobta fel, amikor úgy látta, itt költő van születőben. „Amikor ideadta a Vers (lak)cím nélkül című versét közlésre, nem akartam elhinni, hogy soha nem írt azelőtt. Érett, mellbevágó, kész vers volt”, emlékszik vissza. Ez 2004-ben történt, Leé József Kepe biztatására kezdett el verseket írni. Kepe friss főszerkesztőként elhatározta, a Fedél Nélkül segítségével a hajléktalan emberek között felkutatja az istenáldotta tehetségeket. Leé József személyében teljes sikerrel járt. Mindketten egy időben, 2004-ben kerültek a Fedél Nélkül című utcalaphoz. Kepe főszerkesztőnek, Leé mindenes besegítőnek, terjesztőnek, s főként állandó szerzőnek. A versek gyűltek, kibontakozott egy kötet lehetőséges. Támogatók is kerültek (Budapest Bank Budapestért Alapítvány, az azóta elhunyt Dénes András), a kiadásra a Menhely Alapítvány és a Fedél Nélkül utcalap vállalkozott.
De Leé József, a hajléktalan költő nem tudta kivárni, míg megjelenik a verseskönyve. Még hatvan éves sem volt, amikor meghalt. De születése hatvanadik évfordulójára posztumusz megjelent a kötete. A Bánom is én cím hetyke felütése azt az életigenlő belső erőt sugallja, ami áthatja a sötét fényű verseket. Nagyon mélyről jönnek ezek a versek, a legmélyebbről. Ahol a tél nem évszak, hanem fenyegetés, a karácsony közeledte azt jelenti, „A magamfajta fázni fog,/ de álmodik,/ s tán verset ír…” (Csak rejtsen el). Mégis: „Őrizni kell,/ tartson ki addig is/ a féldiónyi hit./ Őrzöm,/ ahogy a faodú/ őrzi a mókus álmait” (Február végén). Mellbevágóan erős versek szólnak arról a létről, amit mi többiek kívülről, ijedten nézünk. (És még jó, ha csak ijedten.) A Bánom is én versei azt a képtelen dolgot hajtják végre, hogy a hajléktalan lét tényeit beemelik a költészetbe, Hamisság nélkül, bosszúvágy nélkül, önsajnálat nélkül. Tiszta, szép költészet ez, elér az ember szívéig.
Tóth Krisztina már négy éve vesz részt az utcalaphoz beérkező pályázatok zsűrizésében, a Bánom is én című kötet megjelenését ünnepnek tartja. A költő szemével ítéli meg a teljesítményt, azt mondja, Leé Józsefnek sokféle költői hangja, költői arca van, akiket fontosnak érez a maga számára, azok hangjai nagyon finoman szólalnak meg a költészetében. „Számomra nagyon szép, ahogy kijelöli ebben az áramlásban a saját helyét, a saját kapcsolódási pontjait. Legerősebb a József Attilai-attitűd, nyilván a sorsközösség folytán is, az árvaság, a kivertség miatt is. Erősen hallom benne Nagy Lászlót, korábbiakból Adyt és Babitsot. A Versek (lak)cím nélkül soraiban ott van Kormos István is, a csavargó, kivert Kormos.” Tóth Krisztina szerint miközben „rendkívül vonzó, szerethető költői világot teremt”, olyan játékos, tökéletes formakultúrájú verset is tud, mint a Piaci perpatvar, aminek helye lenne bármely gyerekkönyvben.
Baranyi Ferenc úgy emlékszik vissza azzal a bizonyos kéziratpaksamétával való találkozására, hogy belelapozott és „megrendülten tapasztaltam, hogy ezek nagyszerű versek. Szép költemények. Kitüntetett figyelmet érdemel a kötet, szerzője irodalomba való ember, komoly formátumú költő.”
Drámai, kemény és vad - így jellemzi György Péter esztéta a könyv megkapó külsejét, a külső s a belső illusztrációk (Dvorcsák Gábor) közti kölcsönhatást. Bevallása szerint őt a prózai írásokban fellelhető irónia, olykor gyilkos irónia bűvöli el, volt, hogy Karinthy neve sejlett fel előtte. A szerzőről azt mondja: „Leé József az irodalom köztársaságának teljes jogú állampolgára.”
Látható a YouTube-on egy felvétel a Kálvária téren saját versét mondó Leé Józsefről. A fehér garbós, szakállas ember, mint a középkori bárdok kései utóda, mesét mond. Az állatok háborúznak, mikor már „fogytán a makk, kevés az odú.” Fiatal lányok és fiúk refrént énekelnek hozzá. A vers kérelemmel végződik: „A mókusok közt én leszek a legszebb, csak szeressetek!” Ehhez jók a versek.
