Erdogan 2003-2014 között kormányfő volt, 2014 augusztusában ült át az elnöki székbe. Mivel Törökország (tegyük hozzá, már csak papíron) parlamentáris demokrácia, ezért a hatalom (elvileg) a kormányfő kezében összpontosul. Erdogan ezért államfővé választása óta arra törekszik, hogy elnöki köztársaságot vezessen be, s teljhatalomhoz jusson. Igaz, a július közepén végrehajtott puccskísérlet óta szükségállapot van érvényben, s a tömeges letartóztatások, a kritikus média elhallgattatása mind annak a jele, hogy Erdogan azt csinál, amit akar, s nem veszi komolyan az alkotmányt.
Ahhoz azonban, hogy referendumot írhassanak ki az elnöki rendszer bevezetéséről, 330 szavazatra lenne szükség az 550 tagú törvényhozásban. Ehhez szükség lenne néhány ellenzéki voksra is. Erdogan ezért megkörnyékezte a nacionalista ellenzéki pártot, az MHP-t, amely hajlamosnak is mutatkozik a javaslat elfogadására. Veysel Eroglu azt is közölte, hogy az országban 2019-ben rendezik meg a következő elnökválasztást.
