A Gyermekvárost, a szolidaritásnak ezt a szépséges művét, az emberi szeretet hívta életre. Alaptörvénye is ez lesz. Akik itt nőnek fel, elvesztették szüleiket, de egyetlen emberpár helyett egy egész nép dédelgetett kedvencei. A társadalom szavazott: gondjaiba fogadja az árvákat. Nem tűri, hogy országa útjain otthontalan gyermekek kóboroljanak, nem enged rideg, szeretetlen légkörben felnőni egyetlen fiatalt sem. Nem akarja, hogy a jövendő társadalomnak akárcsak egy olyan tagja legyen, akiben minden meleg emberséget egész életére megdermesztett a gyermeki évek ridegsége.
A Gyermekváros igazgatója sajtóértekezleten és a fóti megnyitón részletesen ismertette terveit, szándékait, elgondolásait. Szép, okos, világos és nagyvonalú valamennyi. Minket mégis ez a mondat fogott síven: »Azt akarom, hogy itt mindenki mosolygós arcú gyermekké váljék.«