Olvasom olvasótársam véleményét a Népszabadság lerohanásáról; „… Orbán Viktor és munkatársai túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az írott sajtónak. Ágyúval lőnek verébre, amikor az írott sajtó feletti teljes ellenőrzést meg akarják szerezni. Hiszen az emberek legnagyobb része ma már nem innen tájékozódik….” Valóban, a Népszabadság pótolhatatlan szerepe nem abban állt, hogy az emberek legnagyobb része innen tájékozódott. A Népszabadság nemcsak egy papír alapú lap volt, hanem egy szerkesztőség is, sokoldalú oknyomozó, tényfeltáró tevékenységgel. És ez a legfontosabb, ami a mai nomenklatúra számára elfogadhatatlan és eltűrhetetlen volt. Akár igaz is lehet, hogy „az emberek legnagyobb része … már nem innen tájékozódik”, de a Népszabadság munkatársai által feltárt tények megjelentek más csatornákon is, mert a Népszabadságot – a lapot és a NOL-t is - megbízható, hiteles forrásként tartották számon más médiák is, eljutottak külföldre is. Nem igaz az, hogy Orbán téved, amikor „túl nagy jelentőséget tulajdonít az írott sajtónak”, mert Orbán céltudatosan minden eszközzel ki akarja irtani a tényfeltárási tevékenységet Magyarországon – és erre meg is van az oka. Ebbe az irányba jelentős lépés volt a Népszabadság felszámolása, amivel széles rétegeket fosztott meg egy hiteles forrástól, sok botrányos és számára rendkívül kínos információ nyilvánosságra kerülésétől. Az, hogy nem esősorban a standokon megjelenő lap volt a legfontosabb célpont, igazolja, hogy a Népszabadság megszüntetésének talán legelső aktusa az archívum eltüntetése volt.