Az egymilliós ajánlat akkortájt érkezik, amikor a dal szerint az ember havi kétszáz pengő fixszel, könnyen viccel. Ez a dal éppen nem hangzik el, és Kollár Béla Veszek egy éjszakát című édes-bús vígjátéka próza, nem is zenésítették meg, de Verebes István rendező a József Attila Színházban közbe ékel ismert dalokat. Ezeket a darab szerinti jelmezükből kibújva, és Tordai Hajnál által úgy öltöztetve, mintha orfeumban lépnének pódiumra, velünk szembe fordulva, a színpad elején felemelkedő álló mikrofonba búgják bele a színészek. Gondosan megvárják az ezért learatandó tapsot, majd méltóságteljesen kivonulnak a színpadról.
A korabeli ruhákhoz képest feltűnően takarékosak a díszletek, jobbra az egymillió pengőt öröklő fűszeres pultja, balra a polgári szalon, ami lényegében néhány ülőalkalmatosságból áll, és minden szinte „generál” fehér. Mit mondjak, nem nagyon akad, ami elvonja a figyelmet a színészekről. Kicsit lassúdadan pörög fel a játék, az elején el is álmosodom tőle, de aztán mindinkább érdekelni kezd, mert tétje lesz.
A tét pedig nem kevesebb, mint, hogy a családja a Zsuzsa nevű nőnek, akinek amúgy férje is van, egyre inkább kényszeríti, hogy ugyan már, ez igazán előnyös ár-érték arány, mit kéreti magát, mindenkinek jót tenne, ha végre kötélnek állna. A kardoskodásban az élen a saját anyja áll, hiszen nehéz már őrizni a polgári életnívót, és ez igen jutányos ajánlat ahhoz, hogy az egész család megélhetése hosszútávra biztosított legyen, hát akkor nosza, rajta hát.
Ha belegondolunk, a tét nem sokkal kisebb, mint az éppen ebben a színházban, a könnyedebb műsorrendből kilógva, Zsótér Sándor rendezésében egykor meglepő sikert arató Dürrenmatt dráma, Az öreg hölgy látogatása esetében. Abban is először mélyen felháborodnak egy kisvároska lakói, hogy igencsak jó pénzért azt kérik tőlük tegyék el láb alól egyik társukat. Először fölháborodnak, kikérik maguknak, kicsit még moralizálnak is, aztán mind jobban hajlik a gerinc, az erkölcsi elveket gondos akkurátussággal eltakarítják az útból, és közösen elkövetik az aljas gyilkosságot.
De már előtte elkezdenek költekezni, mert pontosan tisztában vannak vele, hogy senki nem ellensége a saját meggazdagodásának. Ahogy ebben a darabban sem. Molnár Zsuzsa rámenős anyát játszik, akinek bármire, és az ellenkezőjére is, ezer érve van. A férjeként Újréti László igencsak eltunyultan álmatag, de két ásítás között azért kibök néhány pikírt megjegyzést, vagyis poént.
A fűszeresként, Wéberként Fila Balázs jóravaló, de magában nem bízó, kissé szerencsétlen embert ad, akinek nincs magánélete, a boltján és a munkáján kívül nincs semmije, és egyáltalán nem bízik abban, hogy őt bárki is szeretheti. Ugyanakkor tényleg, és roppant reménytelenül szerelmes, amikor pénze lesz, ezért nem költ összehasonlíthatatlanul olcsóbb, és könnyen kapható rossz nőkre, mert neki csakis és kizárólag a Pikali Gerda által adott Zsuzsa kell.
Nem szeretem a darabnak azt a megoldását, hogy amikor Zsuzsa már ott van nála, sőt el is vált a férjétől, és előre kikötve, mindössze csak egyetlen napra hozzá is ment a fűszereshez, és már mennének is az ágyba, kiderül, hogy elúszott az örökség. Így aztán, mivel lényegében száz százalékkal romlik az ár-érték arány, nem jön létre a nászéjszaka. Úgy érzem, így a szerző nem játssza egészen végig a maga által felállított sakkjátszmát.
Az elválást, és egyetlen napra házasodást, a család jómódú rokona, Jozefa néni eszeli ki, mert ugye így nem érheti szó a ház elejét, hiszen egy törvényes férjjel már kötelesség is lefeküdni. Galambos Erzsi ziccerszerepként adja Jozefa nénit, fogadó tapsot kap, amikor bejön, és jelenete végén tapssal is távozik. Egy olyan álságos világ agyafúrt képviselője, melyben csak a látszat számít, a valóság és az igazság lényegtelen.
Márkó Eszter Julis, a család cselédje. Régóta szerelmes a fűszeresbe, eddig nem merte se mondani, se érzékeltetni. De a balul elsült események után csak összemelegedik vele sebtiben. Így aztán megvan a vígjáték végén elmaradhatatlan happy end, bár öngyilkosság és gyilkosság réme is felsejlett. Egymásra talál a két érző szív, az pedig már világos, hogy a Chajnóczki Balázs által adott férj, már korábban is buzgón csalta Zsuzsát, vagyis a polgári értékrend régen oda, sajnos már csak a látszatok világa érvényesül.
Verebes a produkcióval némiképp nyelvet öltöget erre a manapság is igencsak létező, hazugságokon alapuló látszatvilágra. De azért ezt úgy teszi, hogy senkinek ne okozzon fejfájást, a maga részéről ezúttal lényegében megmarad a könnyed szórakoztatásnál.
