- Ujhelyi: A populizmus zsákutcái

Orbán Viktor szerint „jobb lett a világ” azzal, hogy az amerikai választók Donald Trump kezébe adták a világ egyik legerősebb hatalmának irányítását. A magyar miniszterelnök – aki elsőként állt be Trump mögé, majd a szélsőséges Le Pen mögött eggyel lemaradva elsőként is gratulált – most örömittasan hirdeti: az amerikai tömegek végre véget vetettek a liberális álomvilágnak, lerázták magukról a politikailag korrekt viselkedés béklyóit. Azt most tegyük is félre, hogy Trump milyen ígéretekkel kampányolt (mexikói falépítés, a muszlim vallású emberek beutazásának korlátozása, Obama egészségügyi reformjának visszavonása, a klímaegyezmény felrúgása), hiszen ezek egy részét már most visszavonta, eltűntette vagy finomított rajta. Hogy Trump végül milyen lépéseket tesz majd, hogyan irányít a geopolitikai játszmákban és milyen elnök lesz, ki fog derülni; az amerikai választók demokratikus döntését tiszteletben kell tartani. Ezzel együtt azt állítani, hogy a világ kétségtelenül jó irányban halad, tudatos vagy tudatlan vakság.

Súlyos és éles különbség van Orbán világfelfogása és politikai alapvetése, valamint aközött, amit európai demokrataként gondolok fel nem rúgható értékekről és nemzeti felelősségről. A Brexit sokkoló eredménye, Trump meglepetésszerű győzelme, a francia, a holland, a német, az osztrák populista szélsőségesek erősödése, a lengyelországi nacio-konzervatívizmus felülkerekedése és – ebbe a sorba illik – Orbán propagandával táplált illiberális állama mind zsákutcába vezeti a felvilágosult, nyugati társadalmat. Történelmi tévedés ugyanis a nemzetállami befelé fordulást, a nacionalista gőgösséget és kompromisszumképtelenséget helyes, hosszú távon is eredményes nemzeti kiállásként feltüntetni.

Az Európai Unió – amellyel kapcsolatban Orbán legutóbb ismét megerősítette, hogy szerinte az EU-n kívül is van élet – egyik legfontosabb vívmánya nem a gazdasági együttműködés, vagy a határok nélküliség, hanem a béke megteremtése és fenntartása egy olyan kontinensen, amely alig egy generációval korábban saját magát hajszolta bele egy sokadik világégésbe. Trump elnöksége miatt most nem kell azonnal újabb világháborút vizionálni, de a politikus vállalásai, értékrendje és – ez a legveszélyesebb – kiszámíthatatlansága azért minimum kockázatos.

Orbán és a hozzá hasonló populisták kuruckodása – és Trumphoz való dörgölődzése – alapvető tévedésen alapul. A magyar miniszterelnök mindenkibe nyújtott lábbal beleszálló politikája addig tud – akkor is csak átmenetileg és pusztán látványában – eredményes lenni, amíg nem jön szembe egy hasonló nacio-populista vezető, aki szintén a saját nemzetének érdekeit védi, hasonlóan illiberális eszközökkel. Orbán pezsgőzhet Trump győzelme láttán, de épp Trump meghirdetett politikája az, amely Orbán legnagyobb ellensége lehet: tudniillik, hogy az új amerikai elnök kizárólag a saját érdekeit nézi.

Ha Trump szerint azzal tudja újra „naggyá tenni Amerikát”, ha átgázol az amerikai mértékkel egyébként apró Magyarország érdekein, akkor rezzenéstelenül meg fogja tenni. Mert ugyanúgy ledobta magáról a polkorrektség béklyóit és az állandó kiegyezés kényszerét. Ugyanez igaz Európa „trumpli” populista vezetőire: az Orbánéhoz hasonló elveket valló Le Pen, Wilders, vagy Hofer gondolkodás nélkül fogja hazazavarni a „migráns magyar munkavállalókat” és fogja a francia, holland vagy osztrák érdekkel szemben elgáncsolni Magyarországot. És Orbánéknak egy szava sem lehet majd, hiszen ezt a játékstílust tulajdonképpen ők honosították meg.

Miért gondoljuk, kedves Fidesz-támogatók, hogy ha nekünk alanyi jogunk mások érzékenységét, érdekeit, nemzetiségét megsérteni, akkor nem lesz más – ráadásul még erősebb is – aki nem fogja ugyanezt megtenni velünk szemben? A kompromisszumkészség nem gyávaság, hanem saját érdekeink védelme egy esetlegesen erősebb hatalommal szemben.

Európában a következő hónapokban több fontos, kimenetelét és hatását illetően akár történelemfordító szavazás is lesz: Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában, Németországban, Olaszországban, vagy épp Csehországban. A választói tömegeknek értenie kell, hogy az egyszerű válaszokat és megoldásokat kínáló populizmus eddig csak káoszt és válságot hozott a világnak. Nekünk, európai demokratáknak pedig érteni és megérteni kell azokat a milliókat, akik Londontól Washingtonig, Amszterdamtól Budapestig felülnek ennek a populizmusnak és elhiszik a könnyebb út járhatóságát. Mert láthatóan, egyelőre nincs hatékony eszközünk a végzetes folyamatok megállításában.

Orbán Viktor vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száztizenhetedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.