Hat átment, a hetedik elbukott. A Ház - hiába a kormánypárti mamelukok 131 voksa, ami kevés volt a kétharmadhoz - tegnap nem szavazta meg a fideszes alaptörvény újabb módosítását. Nem jött össze nem csak a jobbikos támogatás, de még a Kósa Lajos frakcióvezető által nagy álomba foglalt két árva átszavazás sem, hogy a kormányfő feje fölé Európa és a hon megmentőjének az elbukott kvótanépszavazás után kissé megkopott glóriája felkerülhessen. Most pedig mondhatják, hogy benyújtják majd újra, az már csak másodlagos frissességű lesz, de az Mihail Bulgakov óta halból sem létezik. Akár meg is szavazhatja majd a Jobbik, ha fű alatt enged neki a kabinet, de azok meg olyanok, hogy a Fidesz feletti győzelemként ünnepelnék meg feltételük teljesítését, a letelepedési kötvény eltörlését. Amúgy nem történt más, mint hogy a parlamentben láttuk viszont a valóságot: nincs itt semmiféle "új egység". Kilátszik a bornírtság, amely 3,3 millió felajzott menekültellenes nemzeti egységéből kihullajtana ötmillió magyart.
A felszínen persze meglehetősen undorító politikai bokszot láthattunk, aminek abnormalitását Kósa Lajos mondta ki: az alaptörvény módosítása fontosabb, mint a letelepedési kötvény eltörlése. Hiszen, ha így volna, és a kormány tényleg pitinek gondolja a kölcsönért betelepedők megtartását, akkor miért nem törölte el az általa sokkal nemesebbnek mondott célért. De nem a pitiségről volt itt szó, hanem arról, hogy a kormányfő még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy az őt a parlamentben élesen támadó Vona Gábor vezesse a kormány kezét. Így aztán, miután a demokratikus ellenzék megerősítette magát a Kósa által ráaggatott hazátlan hazugságban, a Jobbik mindjárt csatlakozhatott hozzá, mint hazaáruló. (Gyurcsány Ferenc járt a legrosszabbul: következetességéért megdicsérte őt Kósa Lajos. Na már csak ez hiányzott - konstatálta a tragédiát a DK elnöke.) Amúgy kíváncsiak lennénk, ha a Jobbik megszavazza a hetedik módosítást, akkor vajon Kósa - a Fidesz-KDNP-kormányzás hatodik évében! - követeli-e a belügyminisztertől, készítsen már listát a szélsőjobbos paramilitáris szervezetekről, amelyek a magát cukivá maszkírozó párt közelében talpalnak.
Ez persze mind a felszín locsogása. A mélyben ott lapul Orbán Viktor, akinek most több mint másfél éves kemény harca foszlott szerte. Az a küzdelemnek beállított hazugság, amit azon a 2015 januári napon, Párizsban, a Charlie Hebdo melletti gigatüntetés után kezdett szájba rágni, mert az ördög zsenialitásával felismerte a lehetőséget saját éppen zuhanó népszerűsége megállítására. A menekültkérdés volt az, amiről Európa épp lemaradt, s aminek cizellálásán és sajátos értelmezésén, elfogadtatásán azóta is annyit dolgozott, hogy szűk lett neki a magyar kabát, európaira vágyott.
Mondjuk, minden sikere ellenére, végig kétesélyes maradt, hogy a rezsicsökkentés, a civilek elleni támadás, a sorosozás, a Brüsszel ellen meghirdetett függetlenségi harc leágazásaként plakátra termett néphülyítő menekültellenesség és a felgerjesztett idegengyűlölet elég szilárd-e ahhoz, hogy kitartson a 2018-as választások megnyeréséig és a parlamenti kétharmad bölcső-melegének újabb élvezetéig. Most viszont kimondható: az október 2-i érvénytelen népszavazást még lehetett magyarázni, a tegnapi kudarc viszont akkor is végleg ráég a Fideszre, és a hetedik módosítást személyesen jegyző Orbán Viktorra, ha később találnak legalább két átszavazót.
Az utóbbi hetekben úgy tűnt, a népszavazási vereséget nehezen elviselő kormányfőnek már nem is volna annyira fontos az a bizonyos glória, amivel Brüsszelben tüntethetne a nem is létező kötelező kvóta ellen. Az igazi fejfájást inkább az okozhatja neki, hogy agytrösztje mit találhatna ki legalább a 3,3 milliós "új többség" egyben tartásához. Hihető újat mondani pedig neki is mind nehezebb, s mint a referendum előtti túlnyomott propagandából látszik, ezen még az sem segít, ha megszállják az egész médiát.
Lassan láthatóvá válik, hogyan enyészik el maga a kormányfő és egész rendszere épp abban a hazugságáradatban, amit kiplakátolt az országban. Mondhatja ezerszer ugyanazt, ha nem hiszik el neki azt sem, amit csak egyszer mond.
Kijött persze ő már nagyobb slamasztikából is, de az még a tíz-húsz évvel fiatalabb Orbán volt, nem a mai megkopott, megfáradtan recsegő pártvezér, ifjú törökökkel a hóna alatt. Ha nem talál ki gyorsan valamit, elveszett.
