Kocsis Zoltán előadói és karmesteri karrierjének részletes felidézését követően a vezető francia lap kiemelte, hogy "a diszkrét, egyszerű, közvetlen zongoraművész, aki időnként papnak, máskor pedig munkásnak tekintette magát, nem szerette a reflektorfényt".
Csendben lett 1976-ban a Zeneakadémia tanára, a kortárs zene iránti érdeklődése okán az Új Zenei Stúdiót is vezette. Noha mindenekelőtt a 20. századi magyar zene különleges közvetítőjeként volt ismert a Denon, a Hungaroton, a Nippon Columbia, a Quintana és a Naxos kiadóknál, de Rahmanyinov-, Mozart- és Debussy-felvételeiért is elismert volt. Ugyanolyan szenvedéllyel nyúlt hozzájuk zongoraművészként, mint karmesterként - hívta fel a figyelmet a cikk szerzője.
Marie-Aude Roux szerint a zene óriásának, a sokoldalú művésznek és a karizmatikus zenésznek a korai halála azt sem feledtetheti, hogy mennyire igényes és kivételes erkölcsű ember volt. A művészetben és az életben sem ismert megalkuvást.
A kritikus kitért arra, hogy jóllehet Bartók Béla elismert szakértőjének számított, a nagy magyar zeneszerzőt viszonylag későn kedvelte meg, mindig Bach, Mozart és Schubert maradt számára a mágikus trió. Soha nem titkolta csodálatát Liszt iránt, akit a zongora istenének tekintett, valamint Rahmanyinov iránt. Kedvelte Joseph Hofmant és talán mindenkinél jobban Szvjatoszlav Richtert, aki számára a 20. század második felének legjelentősebb, egyetemes zongoraművésze volt és aki négykezesekre is meghívta az ausztriai Hohenems és franciaországi Tours fesztiváljaira.
"Kocsis nagyon szeretett vendég volt Franciaországban, ahol rendszeresen fellépett az évadban, de nyári fesztiválokon is, La Roque d'Anthéronban, Mentonban, Saint-Riquier-ben vagy Auvers-sur-Oise-ban" - ifézte fel a lap, megjegyezve, hogy Kocsis zeneszerzőként, zenetörténészként, kritikusként és pedagógusként is jelentős életművet hagyott maga után, valamint több mint 140 Bach-, Haydn-, Johann Strauss-, Wagner-, Dvorak-, Debussy-, Ravel-, Rahmanyinov-, Enescu-, Bartók- és Kodály-átiratot.